Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)
IV. A gazdasági élet alakulása a világháború után
IV. A gazdasági élet alakulása a világháború után: Az első világháború alatt a lakosság nyomora, elkeseredése igen nagy volt, hiszen nem volt olyan család a faluban, ahonnan közeli hozzátartozó ne harcolt volna a harctereken. A katonák is elkeseredettek voltak, mert megfelelő ruházat és élelem nélkül hajtották őket a kilátástalan harcba. Falunkba is egyre többen hazaszöktek a frontokról is. Érthető, hogy a 19-es forradalmi eszmék Salomváron is termékeny talajra találtak. 1919. március végén a Tanácsköztársaság kikiáltása után községünkben is megválasztották az 5 tagú direktóriumot Kiss Márton tanító, Bicsak Sándor munkás, Major József földműves, Szaknyéri József munkás és Takács István kocsmáros személyében. Az elnök Takács István lett. Rendszeresen tartottak gyűléseket az iskolában, fogadták a Zalaegerszegről érkező szónokokat is. 124 A Tanácsköztársaság leverése után a fehérterror különítménye a zalaegerszegi Fangler és Sebestyén vezetésével községünkbe is berobogott, hogy véres bosszút álljon a forradalom alatt tisztséget vállalt kommunistákon. A körjegyzőségi irodára hivatták a direktórium tagjait és brutális kegyetlenséggel ütötték, verték, rugdosták a szerencsétleneket. Majd bezárták őket a pincébe, és egy katonát őrnek hátrahagyva Zalalövőre hajtottak. Kegyetlenségük olyan állati volt, hogy még a község földesura is - aki pedig korábban már kapcsolatban volt Fanglerékkel - megsokallta azt és szabadon engedte a foglyokat a pincéből. A következő héten azonban újra megjelent Fangler és Sebestyén, de most már csak Kiss Mártont és Takács Istvánt bántalmazták, majd mindkettőt magukkal vitték Zalaegerszegre. Hetekig fogva tartották és ismételten bántalmazták őket. Takács István a kínzások alatt elszenvedett sérüléseibe hamarosan belehalt. Kiss Márton kántortanítót pedig fegyelmi úton állásvesztésre és nyugdíjának megvonására ítélték. 125 ^ A lakosság élete a két világháború között hasonló volt a háború előttihez. Csak kevés olyan gazda volt, aki saját földjén tudott annyit termelni, hogy családja megélhetését abból biztosítani tudja. A lakosság nagy része 1-4 holdas kisbirtokos, akinek a sajátja mellett az uraság birtokán is kellett idénymunkát vállalni. A fiatalok nagy része pedig, mintegy 40-50 fő, nyaranta eljárt a Somogy, illetve Győr megyei gazdaságokba munkára. 6 hónapon át dolgoztak, télre hazajöttek. Az Eitner uradalom majorjaiban, Kurtában és Erdeifaluban pedig átlag 50 család élt az uraság cselédjeként valóban a létminimum alatt, de akkor ezt a fogalmat nem ismerték. Legtöbbjük kocsis volt, lovakkal dolgozott, de mindkét majorban voltak béresek, gulyások, kanászok, juhászok, a kurtái kastély mellett kertész, parádéskocsis, kovács, bognár, 83
