Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

III. A salomvári iskola története - 8. Keménfa és iskolája;

1960-ig, azaz 4 tanéven át két tanulócsoportos volt az iskola. A tanítás délelőtt-délután felváltva folyt, hiszen csak egy tantermük volt. 1960-ra a tanulólétszám 20 alá csökkent, nem lehetett 2 tanítói állást fenntartani. Az idős, mozgássérült Budayné nyugdíjba ment és elköltözött a majorból. Az újra egy tanulócsoportba vont tanulókat pedig Háry Kálmánné tanította, aki maga is túl volt már ekkor a nyugdíjkorhatáron. De lelkesedése, aktivitása igen nagy volt. Ő nem zárkózott be a pusztai magányba, hanem gyakran beutazott Zalaegerszegre. A 60-as években már volt autóbuszjárat Kustánszegből a megyeszékhelyre s ő ezt ki is használta. Bár Erdeifaluból gyalog kellett megtenni a 3-4 km-es utat Kustánszegbe az autóbuszhoz, ő mégis szinte minden hangversenyre, színházi előadásra, egy-egy jó moziba beutazott. Élményeiről sokat mesélt tanítványainak, látókörüket ezzel is bővítette. Ha lehetett, a tanulókat is elvitte Egerszegre moziba, színházba, kirándulásra. Igyekezett felébreszteni bennük a kultúra iránti igényt. A tanulók tanulmányi színvonala közepes volt. Egy leány került innen gimnáziumba 1961-ben. Ő kollégiumban lakott Zalaegerszegen, s eredményes érettségi és ápolónői képesítő vizsgát tett. Azóta is ápolónőként dolgozik. A tanulók létszáma a termelőszövetkezet megalakulása óta egyre fogyott, az 1969/70. tanévben 11 volt. Mivel a következő tanévre a létszám 10 alá csökkent volna, az iskolát megszüntették. Az ott maradt néhány tanulót a nagyszülők, rokonok vették magukhoz olyan helységekben, ahol volt iskola. Háry Kálmánné pedig 14 évi tisztességes munka után 68 évesen nyugdíjba ment. A majorból a lakók azóta mind elköltöztek, a lakóházakat szétbontották, széthordták. Csak néhány romos épület mutatja még, hogy itt valamikor emberek éltek, dolgoztak, termeltek. °

5 8. Keménfa és iskolája Keménfa község Salomvártól nyugatra, mintegy 2,5 km távolságra fekszik egy észak-dél irányú völgyben. Nyugaton Budafával és Zalalövővel szomszédos. Történetéről a következőket ismerjük: A 14. század második felében találkozunk a Keményfalvi nemesi névvel: 1371-ben a kemény falviak szavatosságot vállalnak a Bánffyak részére egy perükben.

106 Kemény fiai: Miklós fia János és Kemény fiai Rohman fiai, valamint Péter fia István voltak ezek. Minden valószínűség szerint ettől a Keménytől kapta nevét a falu. Rohman fiai és Péter fia István 1395-ben szerepeltek a Budafölde tárgyában folyt perben,

107 mégpedig mint határos szomszédok, így kétségtelenül azonos volt azzal a Keményfalvával, mely Lövőtől keletre a Zala jobb partján fekszik. 73