Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

III. A salomvári iskola története - 7. Iskola Eredeifaluban

1946. november elején nyílt meg a 6 osztályos elemi iskola az uraság egyik volt irodahelyiségében. Iskolaudvar nem volt, a gyerekek a szünetekben az egész major területén futhattak, amerre akartak. A berendezést, felszerelést a salomvári iskolából kapták. A kinevezett tanítónő, Halász Lujza pedig egy özvegyasszonynál lakott albérletben. Az iskola felszereltsége hiányos volt, de oda legalább már tudtak iskolába járni a tanulók. A tanulmányi eredményt pedig nem az ideális oktatási környezet, hanem a tanítók lelkesedése, gyermekszeretete eredményezte. Az első tanévben 20 tanuló tanult az 1-6. osztályban. Az 1947/48. tanévben már 7. osztály is volt, a következő tanévben pedig 8. is, és az iskolát általános iskolává szervezték. Kezdetben szervezetileg nem volt kapcsolata a salomvári iskolával, hiszen állami népiskola volt. A tanítók között inkább csak baráti, segítségnyújtási kapcsolat alakult ki. 1948-ban az iskolák államosítása után a salomvári iskola körzeti központi iskola lett, az erdeifalui pedig a körzet többi kisiskolájával együtt tagiskola. Ettől kezdve központi ellátmányból nagyon sok felszerelést, szemléltető és kísérletező eszközt kapott. A tanító részére pedig felújítottak egy üresen álló szoba-konyhás cselédlakást, így neki is önálló otthona lehetett. Halász Lujza 1948. augusztus 31-ig tanított Erdeifaluban, akkor áthelyezték Alsónemesapátiba. Ettől kezdve több fiatalember és fiatal lány váltotta egymást az iskolában: büntetésként élték meg Erdeifaluba helyezésüket és fél vagy egy évnél tovább nem is maradtak. Nem tudták megszokni az elzártságot, a magányt, a pusztai környezetet. Nem volt ott sem villany, sem vízvezeték, sem fürdőszoba. 1953 augusztusában egy tanítói oklevéllel rendelkező, de addig még sehol nem tanító hölgy került az iskolába: Titte Józsefné. Ő örült az állásnak, hiszen az akkori nehéz viszonyok között neki kellett gondoskodni felnőtt, állás nélküli családos gyermekei ellátásáról is. Erdeifaluban pedig egy kicsit több volt a fizetése, mint egy nagy iskola beosztott pedagógusának, mert ott volt túlóra, távolsági pótlék, iskolavezetői pótlék. A tanítónő igyekezett is becsülettel helytállni, az iskolai fegyelmet megszilárdítani. 1956. augusztus végén nyugdíjba ment, s a korábban megszűnt Kurta majori iskola idős tanítója, Buday Gézáné került a helyére. Mivel az ideiglenes iskolaépült ekkorra teljesen leromlott, a községi tanács a volt uradalmi magtár egy részéből alakíttatott ki egy megfelelő méretű tantermet és egy szoba-konyhás szolgálati lakást. A tanulói létszám az 1-8. osztályban 27 volt, ezért célszerűnek látszott a tanulócsoportot megbontani és külön alsós és felsős csoportot szervezni. Ekkor került az iskolába Háry Kálmánné, aki az 1-4. osztályt tanította, Budayné pedig az 5-8. osztályt. 72