Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

III. A salomvári iskola története - 5. Az iskola élete a körzetesítésig

Rozmán Zoltán igazgató kapott a faluban egy államosított házban szolgálati lakást, így az iskolában lévő régi szolgálati lakásból tantermet lehetett kialakítani. Ezzel 3 tanterem lett és maradt a szükségtanterem a tanács épületében. Azt legalább meg lehetett valósítani, hogy a felső tagozat mindig délelőtt járjon iskolába, az alsó tagozat pedig délután. Tornaterem, szertár nem volt, a szemléltető eszközök kopottak, szegényesek. Egy új, 4 tantermes iskola építése éveken át napirenden volt, a járási és a megyei tanács vezetői többször vizsgálták az iskola helyzetét, szükségesnek tartották a 4 tanterem építését, végül 1958-ban 2 tantermet építtettek állami beruházásban. Hogy a még szükséges 2 tanterem is megépülhessen, a község lakói összefogtak, lelkes felajánlást tettek társadalmi munkára. A tanács és a pedagógusok szervezésével 1959-ben szétbontották az 1905-ben épült iskolát és szolgálati lakást, a bontási anyag felhasználásával pedig társadalmi munkával 2 tantermet építettek az előző évben elkészültek mellé. Ettől kezdve az iskola minden tanulója délelőtt járt iskolába. 1964-ben, a reformtantervek bevezetése után épült egy politechnika műhely és mellette a konyha a háztartási gyakorlatok végzéséhez. 1965/66-ban ugyancsak a szülők és a tanulók társadalmi munkájával kézilabda pálya épült az iskola szomszédságában. A tavaszi és őszi időszakban ott tartották a testnevelés órákat, sportversenyeket. 1960-ban, a termelőszövetkezet megalakulása után egyre több anya is munkát vállalt, igény merült föl napközi otthon létesítésére. 1961 szeptemberében az 1-8. osztályokból összevont napközis csoport alakult. A konyhát a volt nevelői szobából alakították ki, ebédlőnek és csoportszobának tantermet használtak. Nevelői szoba céljára pedig az új épület folyosójának a végét zárták le. A napközi otthon 1976-ban lett kétcsoportossá fejlesztve. A tantermek számában hosszú évekig változás nem volt. 1976-ban bekörzetesítették a zalacsébi egycsoportos tagiskolát, így a körzeti központi általános iskolát teljesen osztotta, 8 tanulócsoportossá lehetett szervezni. 1977-re a keménfai iskola létszáma 10 alá csökkent, azt is meg kellett szüntetni. A gyerekek tehát újra Salomvárra jártak iskolába, mint 1936, az iskola építése előtt. Tanterem azonban nem épült, a művelődési ház 2 klubszobáját kellett igénybe venni az 1. és 2. osztályosok tanításához. Bár az épült nincs messze az iskolától, a tanítónők és a tanulók eléggé elszigetelődtek az iskola közösségétől, arról nem is szólva, mennyi kellemetlenség volt a közös használat miatt: este megrongálódtak a szemléltető eszközök, rosszul fűtött, cigarettafüstös teremben tanultak gyermekeink. A zalacsébi tanítónő Salomvárra jött tanítani, a keménfai pedig nyugdíjba ment. Bent maradt a szolgálati lakásban, amelyet később az iskolával együtt megvásárolt. 64