Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

III. A salomvári iskola története - 5. Az iskola élete a körzetesítésig

Míg a század első évtizedeiben a szomszédos községekben, sőt a majorokban is sorra épültek az iskolák s váltak ki a tanulók a salomvári iskolából, a 70-es években ellenkező volt a tendencia. Bekörzetesítették a kisiskolákat, de a salomvári iskola fölött is Damoklész kardjaként ott függött a veszély, hogy a felső tagozatot Zalalövőre körzetesítik. Ezért nem lehetett Salomváron hosszú ideig tantermet építeni. Az iskola nevelő-oktató munkájáról a felügyeleti szerveknek jó véleményük volt, ezért a körzetesítést nem siettették. A 80-as évek elejére aztán változott a koncepció, az illetékesek is rájöttek az elsietett körzetesítés hátrányaira, a kisközségeket sújtó negatív társadalmi hatására, így az iskola megmaradhatott. Ki időt nyer, életet nyer! A mostoha tantermi viszonyokon azonban nehezen lehetett javítani. Az igazgatónő a tanácsüléseken többször is felvetette a tanteremépítés szükségességét, erről határozat is született, a magvalósulás azonban elmaradt. Ismét a község lakosságának kellett összefogni, hogy iskola épülhessen. A tanácstagok a pedagógusokkal együtt járták a falut társadalmi munka felajánlást, illetve pénzadományt gyűjtve az iskolaépítéshez. Egy jónevü zalaegerszegi építészmérnök, Baránka József társadalmi munkában elkészítette az iskolabővítés terveit 2 tanteremről és a hozzá csatlakozó vizesblokkról. Az építési anyag vásárlására a pénzt a megyei tanács, a helyi tsz és Feta üzem, valamint a lakosság adta össze. A tanácstagoknak, de elsősorban az igazgatónőnek igen sok munkába, fáradságba került, hogy minden napra elegendő társadalmi munkást szervezzenek az építkezéshez. A közös tanács az anyagokat szerezte be. Nemcsak a salomvári, hanem a keménfai és a zalacsébi szülők is jöttek iskolát építeni, s ez a közös munka, összefogás a 3 község lakóit is közelebb hozta egymáshoz. A megyei tanács újabb 400 ezer forintjából a központi fűtés is elkészült. A felső tagozatos tantermeket szaktermeknek rendeztük be: fizikakémia, történelem-rajz, biológia és zenei szaktanterem. Ezekben helyeztük el a tantárgyak tanításához szükséges szemléltető és kísérletező eszközöket, televíziókat, írásvetítőket, zongorát. Az iskola szemléltetőeszközökkel való ellátása központi keretből a 60-as évek elején kezdődött meg, s a változó tantervekhez igazodva folyamatos volt. Az eredményes tanításhoz szükséges valamennyi tanulókísérleti és demonstrációs eszköz megvolt, emellett televíziók, írásvetítők, magnetofonok, lemezjátszók, mikroszkópok, zongora és harmónium is rendelkezésre állt. A könyvtár fejlesztése tudatos, tervszerű volt. Tartalmazta a Révaitól kezdve valamennyi megjelent lexikont, enciklopédiát, szótárat, nagyon sok szakkönyvet és szépirodalmat. 65