Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

III. A salomvári iskola története - 5. Az iskola élete a körzetesítésig

5. Az iskola élete a körzetesítésig 1. A személyi feltételek alakulása Az államosítással lehetőség teremtődött az iskola általánossá fejlődéséhez, a személyi és tárgyi feltételek hiánya azonban gátlólag hatott. A kinevezett igazgató, Kanyó László fiatal, kevés tapasztalattal bíró ember volt, az iskola irányítását nem tudta kézben tartani. Tanítók és tanulók körében meglazult a fegyelem, ezért a tanításban sem lehetett megfelelő az eredmény. Különösen akkor vált elkeserítővé a helyzet, amikor Mazzag Pált és feleségét 1949-ben elhelyezték az iskolától. A nehézségeket növelték a magas osztálylétszámok, a tantermek és a felszereltség hiánya. Az 1950/5l-es tanévben 59-es osztálylétszám is volt. A fiatal igazgató a helyzeten nem tudott úrrá lenni, ezért feleségével együtt visszament szülővárosába, Kiskunfélegyházára beosztott tanítónak. 1951. április l-jével új igazgató került az iskola élére Rozmán Zoltán tanító személyében.

96 Nehéz örökséget kapott: Meg kellett teremteni az eredményes munkához nélkülözhetetlen fegyelmet. Fiatal, jól felkészült, nagy munkabírású ember volt. Tanácsaival, útmutatásaival sokat segített kollégáinak is. Az iskola akkor is részben osztott jellegű volt, 6 tanulócsoportban 7 pedagógus tanított. A tanítás délelőtt-délután folyt heti váltásban, hiszen még akkor is csak 2 tanterem volt és a körjegyzőség épületében egy szükségtanterem. Egyik héten délelőtt az 1-3., valamint az 5. és 6. osztály járt iskolába, délután pedig a 2-4., valamint a 7. és a 8. osztály. A következő héten ellenkező beosztásban. A szakrendszerű tanítás miatt így a felső tagozatban tanító pedagógusoknak az egész napjuk le volt kötve. A kezdő tanítói fizetés 1951-ben 500 Ft volt.

9 Hogy ez akkor mennyit ért, csak egy példát említek: 1 kg zsír ára 100 Ft volt. A pedagógusok között korrekt, jó kartarsi kapcsolat alakult ki, ekkor beszélhetünk először tantestületi közösségről. Gyakran kellett értekezletet, röpgyűlést, sajtófélórát tartani, amelyre a tagiskolák tanítói is bejöttek: Keménfáról Kovács Antal, Zalacsébről Szálai Károly, Bődéből Hütter Géza és felesége. A bödei iskola csak igazgatásilag tartozott a salomvári körzethez, ott a felső tagozatos tanulók is helyben jártak iskolába. A fegyelem megszilárdításával a tanulmányi eredmények is javultak Salomváron. 1952-ben 25 tanuló végzett a 8. osztályban. Közülük 7 tanuló színjeles eredményt ért el, 6 jórendű bizonyítványt kapott, 8 közepest, 3 elégségest, 1 pedig elégtelent. A jeles tanulók mind továbbtanultak középiskolában.

98 A fejlődés azonban nem volt töretlen. Az igazgató és felesége is - aki nem volt pedagógus - igen őszinte, szókimondó ember volt. Meg is gyűlt 61