Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

III. A salomvári iskola története - 3. Az iskola a két világháború között

A gyakori iskolaváltoztatás és más negatív körülmények nagymértékben gátolták a gyermek szellemi fejlődését, lemaradást, bukást okozva. A mezőgazdasági munkások nagy része a nyári hónapokra Győr megyébe ment dolgozni, tavasszal a gyermekét is magával vitte a munkahelyére. Ott a tanulók nem jártak iskolába, így ősszel, amikor hazajöttek, ugyanazt az osztályt kellett elkezdeniük, amit tavasszal félbehagytak. Ezért volt olyan nagymértékű a lemorzsolódás. A 6 osztályt végzettek közül 3 kitűnő tanuló volt: 2 leány és 1 fiú. Felnőve a leányok férjhez mentek, nem vállaltak állást, a fiú azonban a katonaságnál tanulni kezdett, katonatiszt, fiatalon őrnagy lett, de sajnos, a szívinfarktus elvitte. Hogy a keménfai gyerekeknek ne kelljen a hosszú, sáros úton Salomvárra járni iskolába, az egyházközség a VKM 900 pengős építési engedélyével ott is iskolát építtetett, amelyet 1936. szeptember 6-án szenteltek fel.

89 1936 novemberétől már csak a salomvári gyerekek maradtak a helyi iskolában. Az 1935/36. tanévben a keménfaiakkal együtt 252 elemista és 78 ismétlő tanuló járt iskolánkba. A következő tanévben, a keménfaiak kiválása után 167 elemista és 69 ismétlős maradt. A következő években ez a szám emelkedett, ezért szükségessé vált a 3. számú tanítói állás megszervezése is. Az állást a Magyar Királyi Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter 211824/1942.VI.Ü.O. szám alatt engedélyezte. Ezen álláson az első tanítónő Nagy Rozália volt.

90 Most már külön tanulócsoportot alkottak az 1-2., 3^4., és 5-6. osztály tanulói. Tanterem azonban csak kettő volt, ezért a szomszédban lévő körjegyzőség tanácstermét vették igénybe a tanításra. Az iskola 8 osztályos népiskolává szervezése már 1940-ben felvetődött, a megvalósításhoz azonban sem a személyi, sem a tárgyi feltételek nem voltak meg. Továbbra is 6 osztályos felekezeti iskola maradt. 1944-ben azonban az Erdélyből menekült Tánczos Balázsné tanítónőt - tekintettel a rendkívüli helyzetre - az állam helyezte az iskolához. Fizetését teljes egészében az államtól kapta. Munkájára szükség is volt, hiszen a háborús események miatt Mazzag Pál kántortanítónak be kellett vonulnia katonának. Az 1944/45. tanév első felében csak október 15-ig volt tanítás a gyakori légiriadók miatt. Az iskolát a tél folyamán a katonák elszállásolására vették igénybe. A háború nehéz napjaiban a község lakossága reménykedve várta a tavaszt, hogy az majd elhozza számukra a békét. Végre 1945. március 29én a front átvonult községünkön. Az iskola megüresedett, de a szemléltető eszközök és könyvek egy része is elkallódott. A szülők hamarosan kitakarították az iskolát, megkezdődött a tanítás. Nagy reménnyel, tenni akarással fogtak munkához tanítóink is. 58