Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

III. A salomvári iskola története - 4. Az általános iskola megteremtése

4. Az általános iskola megteremtése Az 1945/46. tanévben megindult az iskola felfejlesztése 8 osztályos népiskolává. Ebben a tanévben már volt 7. osztálya 22 tanulóval, a következő tanévben pedig 8. osztálya is 6 tanulóval.

91 Hazajött a hadifogságból Mazzag Pál tanító, s 1946 novemberében kezdett el tanítani, miután a közalkalmazottakra kötelező igazolást megkapta. Most már 4 tanítója volt a községnek és a 8 osztályban 183 gyermeke. Az iskola továbbra is felekezeti maradt, 2-2 osztályból alkotott csoportokban folyt a tanítás. Megvalósult a gyermekek 6-tól 14 éves korig tartó kötelező oktatása. Mazzag Pált a szombathelyi püspök 1946-ban igazgató tanítóvá nevezte ki. Ez azonban nem járt a mai értelemben vett igazgatói hatáskörrel, inkább erkölcsi megbecsülés jellege volt. A népi demokratikus kormány azonban nemcsak kötelezte a gyermekeket a 8 osztály elvégzésére, hanem lehetőséget is teremtett erre. Mivel a 2 volt uradalmi major gyermekei a nagy távolság, a rossz utak valamint az elégtelen ruházat miatt a téli hideg időben nem tudtak iskolába járni, az állam a helyi vezetők kérésére állami elemi népiskolát létesített mindkét helységben. Kurta majorban 1946 szeptemberében nyílt meg az állami népiskola. A kastély egyik szobáját rendezték be erre a célra. Erdeifaluban 1946. november elején nyílt meg az iskola az uradalom egyik volt irodahelyiségében, s 20 tanuló tanult az 1-6. osztályú összevont tanulócsoportokban. A központi iskola életében fejlődést hozott az 1947/48. tanév: a népiskola általános iskolává alakult és megkezdődött a szakrend szerinti oktatás a felső tagozatban. A szomszéd 2 falu, Keménfa és Zalacséb felső tagozatba járó tanulói is Salomvárra jöttek és csak az alsó tagozatosok maradtak az említett községekben az egycsoportos tagiskolában. Az iskola épületei leromlottak, a berendezés szegényes volt, szemléltető eszközök csak azok, amelyek a háború előttiből maradtak. Ilyen körülmények között hajtották végre az iskola államosítását 1948 júniusában a XXXIII-as törvény alapján. De nemcsak az iskola épületeit és telkét államosították, hanem szántóföldjeit és erdeit is, amit évszázadokon át a tanítók használtak.

92 A községben az államosítással kapcsolatban különösebb ellenállást senki nem fejtett ki, hiszen tudták, hogy hiábavaló lenne minden ellenakció. A plébános pedig volt olyan reális gondolkodású, hogy belátta, ostobaság lenne minden ellenkezés.

93 A több évszázados római katolikus iskolából állami általános iskola lett. A falakról leszedték a feszületeket és a plébániára vitték megőrzésre. A tanítók állami alkalmazottak lettek, a kántortanítónak nem volt szabad többé a templomban kántorizálni. 59