Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

VII. Néphagyomány, népszokások

Ti soha férjhez nem mehettek! Legények! Hozzátok is van ám még egy szavam: Ha ezen túrósrétesből nem is esztek, Azért ti is kaptok szép, csinos feleséget! Csak vígan! Tortára vagy más süteményre: Itt van a finom lisztből készült jó sütemény, Nincs ebben se mustár, se kömény, Aki ilyennel él, nem bántja a köszvény! Csak vígan! Evés közben, tálaláskor a vendégek egymást is szokták bosszantani: Köszönöm a kináját, Fekete tyúk megbotlott, nem iszom meg a borát! Kemencébe befutott, О édes totorám Te leszel a vacsorám! A szakácsnék kérem csak dúlnak-fúlnak, Hogy menjek haza és teli tarisznyával jöjjek vissza a lakodalomba. No hiszen, én elmegyek, de amit hozok, Bizony, hogy kifog törni bele a foguk! Ha a nászok nem kínálták meg a tálalókat borral, így mondogattak: Erre mentek a vadludak, Násznagyurak elaludtak! Körül ráncos a szoknyám, Násznagyuram, ihatnom! Koccintáskor mondják: Dicsértessék Csáki Pál, Most iszik két virágszál! Erre a többi vendég ezt feleli: Az ám, két kórószál! Sok tréfás megjegyzést mondtak a násznép tagjaira: Kemencében ég a tűz, Koszorúslány egy se szűz! Kályha vállán rigófészek, Násznagy uram mindig részeg! Túrós rétes kerekes, Minden vendég szerelmes! 115