Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

VII. Néphagyomány, népszokások

Ez ám az a jó paprikás, Násznagyuram netrebulás! Káposztára: /. Tekintetes étel a káposzta, Kivált ha az asztalra szép menyecske hozta. Egy kicsit savanyú, senki se cukrozta, A konyhában a gazdaasszony egy kis hússal megfoltozta. Ice Pálnak volt ez kedves eledele, Egyszer úgy jóllakott vele, hogy megszakadt bele. Énrám nézve a káposzta csak átok, De azért uraim, jó étvágyat kívánok! Húzd rá cigány! Káposztára: //. A paradicsomkertből éppen most érkeztem, Mivel hogy sokat kertészkedtem, Szép fejes káposztát bőven termesztettem. De nem dicsérem én a káposztát tovább, Dicsérje az meg maga magát! Hisz belevágattam két oldal szalonnát, Tizenkét disznónak elejét, hátulját. Keresse meg benne ki-ki fülét, farkát, A menyasszony kapja be a vőlegény farkát! De mivel a káposzta itt vagyon, Ki-ki az evéshez jó étvággyal fogjon. Lustasága miatt éhen ne maradjon, Én elém aztán panaszt majd ne nyújtson! Csak vígan! Más: Ez ám a jó káposzta, В enne főtt a disznó farka. Menyasszonyunk kikapta, Elszaladt a sarokba! Héé-hujj! Kakas- vagy tyúkpecsenyére: Pecsenyét is hoztam, számtalan sokfélét, Mindenki köszörülje meg jól a kése élét! Es uraim, nagyon vigyázzanak, Hogy el ne csorbítsák a tányérok szélét! Rétesre: Itt hoztam ezt a fimon túrós lepényt, Egye jó étvággyal minden leány, legény! Lányok! Ha ezen lepényből nem esztek,