Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

VII. Néphagyomány, népszokások

Levesre: Az Isten szent nevében íme megérkeztem. Tudom, biz azt mondják, jól cselekedtem. Itt a leves, az étkek alapja, Násznagyuram a jó példát tudom, megmutatja. Mielőtt azonban a kanálhoz nyúlnánk, Buzgó szívvel hálát adjunk az Úrnak. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Paradicsom zöld levele, Dicsértessék Jézus neve! Eé-hujj! Ezután jött a kásapénz szedés. Amikor behozták a rizskását, a násznagy ezt a beköszöntőt mondta: A nagy vígság mellett egy kis szomorúság is van: Szegény szakácsnénk amint a konyhában a kását keverte, kezét a kásának gőze nagyon felvetette. Borzasztón, szüntelenül nőtt fájdalma sebének, Ezért négy szamárfogatot gyorsan orvoshoz küldenek. Mivel szegény szakácsnénak semmi bére nem lévén itten, Azért kéri kendteket, hogy megszánnák, Apró és öreg pénzeiket gyógyszerre e kanálba hánynák! Csak vígan! Ezt követően a szakácsné körbejárt. A jobb keze könyékig be volt kötve, ebben tartotta a nagy merőkanalat, amibe a násznagy segítségével az adományokat szedte. A másik kezében egy főzőkanál volt, amivel nagyot ütött a pénzt huncutságból elcsenni próbálkozók kezére. A tálaló asszonyok födőket és kanalakat vertek össze, s így énekeltek: Megetted a kását, fizesd meg az árát! A kása után hozták a paprikást. Köszöntő: Nemrég beszéltem egy nagy gavallérral Akinek a zsebe tele volt tallérral. Csudálatos volt a kövérsége Es a piros egészsége. Azt monda, amikor velem beszélt, Hogy sok csirkét és tyúkot felmetélt. Esküvel is bizonyító ezt, Amikor velem beszélt. Tehát ez erős étekből csak sokat egyenek, Mert lesz még más is, ezért nagyon ne siessenek! Csak vígan! 113