Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

VII. Néphagyomány, népszokások

A kocsmából hat-nyolc óra felé (télen korábban, nyáron későbben) szoktak hazamenni, de ilyenkor a násznépet a lakodalmas házból kizárták. Ha a vőfély nem volt elég szemfüles és a kalapját nem tudta becsempészni (valakitől beküldeni) a vacsoraasztalra, addig nem mehettek be, amíg három találós kérdésre meg nem feleltek. A kérdések a következők lehettek: - Miért folyatja az ökör a nyálát? Mert köpni nem tud. - Miért viszi a kutya a csontot a szájában ? Mert nincs tarisznyája. - Mi böcsület van a tarisznyában ? Akármit beletesznek, semmit se eszik meg. - Kint van az udvaron egy káposztáskő. Az a feladat, hogy azt a borjút tessék megfejteni! Eresszétek ki először a vérét, akkor majd mink szívesen megfejtjük. - Ki vágta le az első bikát? Senki, mert akkor több nem lett volna. - Mi az a körülbelül? A gatyamadzag. - Mit tanult meg az ember legelőször? Bújni. Ha három kérdésre megfeleltek, be kellett őket engedni. Akkor előállt a vőfély vagy a nász és így köszönt: Szerencsés jó estét kívánok a kedves vendégeknek! Kedves házigazda! Elhangzott a szent eskü, egybekelt a fiatal pár testestől, lelkestől. Életük útjain nyíljanak virágok, az ifjú párnak boldog életet kívánok! Legyen szíves idefáradni az örömapa, és fogjanak a menyasszonnyal és a vőlegénnyel kezet, és fogadják be őket, mint kedves gyermeküket. A kedves házigazdához még egy kérésem van: nekem a kis táborom még odakinn van. Kérem a bebocsátásukat, mert ők már elvégezték nehéz munkájukat! Akkor beengedték őket. (jó időben a lakodalmat az udvarban felállított sátorban tartották.) A vacsora fogásai a következők voltak: húsleves, mártás főtt hússal, rizsaprólék vagy kása, paprikáscsirke, húsos káposzta, kakas- vagy tyúkpecsenye, hurka, rétes és sütemények. A rétesen kívül a kőtt (kelt) fánk, a kuglihupp (kuglóf) és a fonott perec volt a lakodalmi tészta. A nász vagy a vőfély minden ételt külön beköszöntött, de az ételt behordó tálalók is hujjogattak: 112