Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

VII. Néphagyomány, népszokások

szállok. Azért kérlek benneteket, továbbra is őrizzetek meg engemet tiszta testvéri szeretetben, minket pedig nagy utunkon vezéreljen az Isten! A szomorú búcsúzkodás után felültették a menyasszonyt a kocsira, valamennyien felültek, indulás előtt a koszorúslányok mondták a menyasszony helyett: Fehér galamb szállt a házra, Édesanyám megbocsásson! Köszönöm a nevelését, Hozzám való szívességét. Jól tudom, hogy fáj a szíve, De azért csak Isten vele! Énekeltek is, legtöbbször ezt a dalt: Zörög a kocsi, Jaj, édesanyám, Pattog a Jancsi Drága, jó dajkám Talán értem jönnek. De hamar elvüsznek! Dobd föl a párnám, Jaj, édesanyám, stb. Tedd föl a dunyhám, Magam is fölülök! Ezt követően mentek a jegyzőhöz a polgári esküvőre, majd a templomba. A násznép női tagjai kezében egy kis batyuba kötve különböző tészta, sütemény volt, a férfiak zsebében pedig aprópénz: kettő-, tíz-, húszfilléresek, amit a templom előtt bámészkodó gyerekek között szétszórtak. A gyerekek ezt örömmel fölkapkodták, s ez emlékezetessé tette számukra az esküvőt. A lakodalom. Esküvő után betértek a kocsmába egy kis mulatozásra, menet közben a bámészkodók bosszantására sokat hujjogattak: Aki miránk bámészkodik, Három g erezd fokhaj ma, Miközibénk kívánkozik! Rikéncs világ bolongya! Eé-hujj! Eé-hujj! Aki minket meggyaláz, Pokóba legyen kanász, Ott se legyen egyebe, Csak egy rongyos szekere! Eé-hujj! 111