Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

VII. Néphagyomány, népszokások

Vendéghívás. Az esküvő előtt 5 nappal, kedden kezdődött a vendéghívás, és csütörtök estére be kellett fejezni. Akit később hívtak, el se ment, mert úgy tartották, hogy nem szívesen látott vendég lenne: pénteki vendégnek a sarokban a helye. Vendéghívóba két, vagy ha sok vendég volt négy (kétszer kettő) vőfély ment. Megkapták a meghívandók névsorát, kalapjukra virágot és szalagot tettek. Esernyővel jártak, amelynek szárára minden meghívott családban szalagot kötöttek. Amelyik esküvőn nem voltak vőfélyek, ott egy ember, a pozsovics hívta meg a vendégeket. Neki kampósbotja és szalagos, virágos kalapja volt. A meghívottak a kampósbotra kötöttek szalagot. A vendéghívás következőképpen folyt le: Amikor beléptek a házba, az első vőfély így köszönt: Örülök, örvendek, hogy láthatom a háznak urát és asszonyát! Először is megtisztelem az Atyát, aki minket teremtett, másodszor a Fiút, aki minket megváltott, harmadszor a Szentlelket, aki minket megszentelt. Noé a vízözön után két galambot bocsátott ki a bárkából. Mi is ilyen küldöttjei vagyunk Horváth István vőlegénynek és Tóth Éva menyasszonynak. Általunk hivatja kendteket szeretettel vasárnap estére Tóth Lajos házába egy tányér levesre, egy pár villa pecsenyére, egy pár pohár borra, száraz fa zengésére, amelyhez majd a jó isten még többet is ad. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Ezután leültek, megkínálták őket étellel, itallal, kicsit elbeszélgettek, esernyőjükre megkapták a szalagot, majd elköszöntek. Amikor felálltak az asztaltól, a második vőfély ezt a verset mondta: Addig is, amíg tisztelt szolgálatunkat újra bemutathatjuk, Isten áldása legyen úgy az ittmaradottakon, mint az eltávozókon! Isten velük! A falusi lakodalomba 30-150 ember volt hivatalos a menyasszonyos házhoz. A násznép a hozzátartozóikkal együtt mind a két családhoz hivatalos volt. Az esküvő. Általában az eljegyzéstől számított 21 nap után lehetett az esküvőt megtartani. Csak rendkívüli esetben: katonai bevonulás vagy terhesség miatt tarthatták meg előbb. A terhes menyasszony kendősen ment esküdni, és ilyenkor a vőlegénynek se a kalapján volt a virág, hanem a mellére tűzve. Salomváron az esküvő a vasárnap délutáni litánia után (fél háromkor) szokott lenni. 109