Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

VII. Néphagyomány, népszokások

Eljegyzés-móringolás. S alomváron az eljegyzést szombaton délután szokták tartani. Az eljegyzésen rendszerint csak a két nász volt jelen, de az is előfordult, hogy az egész, leendő násznépet meghívták. Ilyenkor szokták elkészíteni a móringlevelet. A móring arra az esetre szólt, ha a fiatalasszony meg találna halni, akkor a férjnek a hozományt meg egy bizonyos értéket vissza kell adni a menyasszony szüleinek. Ez a múlt század végén húszharminc mázsa gabona ára volt. Móringolás nem minden eljegyzésen volt, csak akkor, ha a lány szülei azt megkövetelték. Ha a fiatalember benősült, nem kellett móring, mert a lány nem vitt el semmit hazulról. A jegygyűrűt is ilyenkor adta át a vőlegény. Az eljegyzés végén, amikor elmenni készültek, a menyasszony selyem vagy delén jegykendöt adott a vőlegénynek, ő pedig átadta a jegypénzt a menyasszonynak. Ez a harmincas években 50 és 500 pengő között volt. Az eljegyzés utáni napon a jegyesek elmentek a jegyzőhöz és a plébániára bejelentkezni. Ezt követte három egymás utáni vasárnapon a kihirdetés a templomban. Minden egyes alkalommal felhívta a pap a híveket: „Aki köztük valami házassági akadályról tud, azt a plébánia hivatalban jelentse." 108 35. kép: Móring levél