Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

VII. Néphagyomány, népszokások

a Szent Imre Gimnázium tornatermében egy népművészeti délutánon vegyes hallgatóság előtt mesélt. Kétszer járt Keszthelyen is, ahol kis szünettel két és fél órát mesélt egyhuzamban. Részt vett Gödöllőn a Kárpát-medencei magyar népmesemondók találkozóján 1997. május 2324-én. A szórakoztató, hagyományőrző rendezvényen ő volt a 46 mesemondó egyike. A népszokások döntő többsége az ő „kincsestárából" valók. Házasság - lakodalom A század elején még a házasságokat a hagyományoknak megfelelően egy harmadik személy, a „szerző" közreműködésével kötötték. Ha egy legény nősülni akart, szólt a szerzésben jártas ismerősének vagy rokonának, hogy szerezzen neki egy megfelelő leányt feleségnek. A megfelelő azt jelentette, hogy a lány ne csak megjelenésében legyen vonzó, hanem családi és vagyoni körülményei is kívánatosak legyenek. „Suba a subához, guba a gubához!" A szerző egy alkalmas időben: bálok, búcsúk, vásárok alkalmával megmutatta a legénynek a kiszemelt leányt, úgy hogy a lány ezt nem is vette észre. Ha a fiúnak megtetszett a jelölt, a szerzővel együtt valamilyen ürüggyel elment a lányos házhoz, malacvásárlást, tehénvásárlást színlelve, de az állatért olyan alacsony árat ígért, hogy a háziak ne tudjanak megegyezni. Közben jól körülnézett. Ha a lány is meg a vagyoni körülmények is tetszettek, a szerzővel elmentek lánykérőbe. A lány szülei első alkalommal nem mondták meg a választ, csak amikor egy hét múlva másodszor jöttek a lánykérők. A fogadtatásból azonban lehetett következtetni elhatározásukra: ha túróval kínálták, vagy nem kínálták meg semmivel őket, akkor tárgytalan volt a lánykérés. Egy hét múlva, a második lánykérés alkalmával már egyértelmű választ kapott a legény. Ha nem akarták hozzáadni a leányt, különféle kibúvókat kerestek, legtöbbször azt, hogy még ráér férjhez menni a lány. H áztűznézés-háztáj nézés. Ha lánykéréskor a lány szülei igent mondtak, akkor a legény meghívta őket háztűznézőbe, ahová a leendő menyasszony az anyjával, apjával, testvérével vagy nagybátyjával ment el. Sok esetben itt eldőlt, hogy a menyasszony visszalép, mert nem találja elég gazdagnak a vőlegény családját. A lány szüleit nagy szeretettel fogadták a fiú szülei. Bemutatták az egész gazdaságot, mindent végigjártak, meglépték a szalmakazalt hosszában, széltében, megszámlálták a teheneket, disznókat, megnézték, mennyi termény van még a kamrában. A vőlegény szülei persze sürgették őket: aj, ne legyenek erre olyan kíváncsiak, hiszen elfáradnak itt a sok járkálásban, odabent a pintesüveg mellett majd megbeszéljük a dolgokat. A szobában aztán megkötötték szóbelileg az egyezséget, megállapodtak az eljegyzés idejéről. 107