Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

VII. Néphagyomány, népszokások

34. kép: Gaál Sándor bácsi mesét mond Gödöllőn része. Katonaként részt vett a felvidéki és erdélyi bevonuláson. 1936-ban megnősült, egy ideig még együtt élt szüleivel a földművelésből. 1946-tól az erdészetben dolgozott különböző munkahelyeken, de rövid idő múlva sikerült mindig Salomvárra hazakerülni. Volt erdei munkás, kerületvezető erdész, végül a salomvári termelőszövetkezetben erdészeti ágazatvezető. Ismeri a határ minden mesgyéjét, szinte minden cövekét. 1945-ben a földreform során ő mérte ki mindenkinek a kapott földterületét. A néphagyomány terjesztésével 1974-ben kezdett foglalkozni. Kiránduló csoportok felkeresték Dózsa-hegyi otthonában, akiknek sokat mesélt. Ők elvitték hírét Budapestre is, így meghívást kapott a televízióba mesemondásra. Attól kezdve széles körben ismert lett, az ország különböző részeiben tartott meseórákat fiataloknak, időseknek egyaránt, így Őriszentpéteren, Tornyiszentmiklóson, Budapesten az V. kerületi Malom utcában a Kalamajka együttesnél mesélt. Veszprémben az egyetemen diákok és városiak voltak a hallgatói. Budapesten Kelenföldön 106