Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

VII. Néphagyomány, népszokások

megalakítását segítette Fűzi József ekkori elöljáró, Vásár István népfront elnök és Horváth László tsz elnök. A sportkör elnöke Andor István lett, aki jelenleg is viseli ezt a tisztséget. Felszerelést és pénzbeli támogatást a tsz-től kaptak, így volt pénz az utazásra, a bírói tiszteletdíjak kifizetésére. A csoport a járási 2. osztályú bajnokságban szerepelt. 1990 óta, amióta önálló jegyzőség van a faluban, onnan is kapnak rendszeres támogatást, évi З^ЮО ezer Ft-ot. Nagy segítséget jelent a helyi Gépalk, Csáky István vállalkozása. Tőlük legalább annyit kapnak, mint az önkormányzattól. Ehhez jön még esetenként más helyi vállalkozók adománya is. A csapat az ősszel a városkörnyéki második osztályban az első helyen végzett. Céljuk, hogy az idén feljussanak az első osztályba. A csapat jó nemzetközi kapcsolatokat alakított ki. Rendszeresen játszanak szlovéniai és ausztriai csapatokkal barátságos mérkőzést. A leromlott sportpályái öltözőt felújították, zuhanyozóval bővítették, így a vidéki csapatokat is jó körülmények között tudják fogadni. VII. Néphagyomány, népszokások A falusi ember egész éven át a földdel és az állatokkal foglalkozott, szokásait ez határozta meg. Időszakonként voltak olyan munkák, amit a család gyedül nem tudott elvégezni, ezért 3-4 család összefogott és közösen, kalákában dolgoztak. Egyik nap az egyik, másik nap a másik, majd a további családok munkáját végezték el. Ilyen munkák voltak nyáron a kepehordás és a cséplés, ősszel a kukoricafosztás, télen a tollfosztás. A kukoricát a sással együtt törték le, hogy minél előbb végezzenek a mezőn, aztán pajtába vagy kamrába hordták. Estére összehívták a szomszédokat, rokonokat kukoricát fosztani. 10-15 személy összegyűlt, többségükben fiatalok, munka közben énekeltek vagy meséltek egymásnak. így a népdalok, népmesék, népi játékok, lakodalmi versek szájról-szájra terjedtek és apáról-fiúra szálltak, fennmaradtak. Községünkben még él néhány idős ember, akik a század elején születtek, kitűnő a memóriájuk, szórói-szóra el tudják mondani a gyerekkorukban tanult meséket, mondókákat, köszöntőket. A népszokások és hagyományok legfőbb ismerője községünkben Gaál Sándor bácsi, aki Dózsa-hegyen született egy 9 gyermekes család hatodik gyermekeként 1911-ben. Gyerek korában sokat járt a gulyásokkal, pásztorokkal az állatokat őrizni, s az akkor tanult verseket, köszöntőket gyakorolta, felnőtt korában az utódoknak továbbadta, illetve továbbadja. Még ma is eljár betlehemezni, mesedélutánokat tartani távoli községekbe is, ahová meghívják. Élete során igen sok küzdelemben volt 105