Varga Gézáné: Fejezetek Muraszemenye történetéből (Zalaegerszeg, 2000)

A település jellege, hagyományok

Műemlék jellegű magtárépület található Felsőszemenyén, Rákóczi út 50. alatt. Ez kisméretű, emeletes magtár fából, alsó szintje vakolva, meszelve, felső része vakolatlan. Cseréptetős. Nem helyi építési mód szerint készült, valószínűleg nyugati hatás érvényesült. Faluképi jelentőségű Csernecen, a Deák Ferenc út 11. szám alatt álló pajta. Fa lábazatú, téglalap alaprajzú, zsuppfedésű. Az oszlopok közt paticsfal, nyugati oldalán istálló állt. Zsuppos ház ma már a faluban nem található. Meg kell azonban említenünk Kisszemenyén, Táncsics út 2. sz. alatt egykor állt házat, mely a zalai építészet jellegzetes példája volt. Épült 1833-ban, fala borona, oldalt és elöl oszlopos pitvarral. Szoba, füstöskonyha, kamra beosztású, csonkakontyolt zsuppos tetővel, padlás előtt faragott, díszes deszkázattal. Az udvar végében régi fatalpas pajta állt, középen kocsiszín, kétoldalt pajtafia. Mindhárom község lakóinak fő foglalkozása a halászat volt. Télennyáron űzték, emelőhálót, varsát, szigonyt, horgot használtak. Halásztak a Kerkán, a Murán, az Adoványon, az Ó-Murán és különböző holtágakon. Kerítőhálójuk a 100 métert is elérte, az asszonyok saját termésű kenderből készítették. A háló mérete miatt egyes családokat hosszúhalászoknak neveztek. Csónakkal vitték be a hálót a vízbe, vaskarikák voltak alul, fakarikák felül. A csónakot lapáttal vagy rudakkal tolták. Ha sok halat fogtak, akkor tarisznyába, kosárba rakva árulták Csörnyeföldön, Adorjánban, olyan falukban, ahol kevés volt a hal. A nagy fogást szekérrel Letenyére is elvitték. Az eredményes halászathoz babonák is fűződtek. Pl. Szent György napja előtt megfogták a legelső tavaszi lepkét. Cérnával bevarrták a háló közepébe. Ez hozott nekik szerencsét. Jó minőségű kavics és homokbányák voltak. Aranyat is találtak a falu széli vizekben. Olyan helyekről lehetett aranyat mosni, ahol öntések, Murahagyások voltak. Itt tenyérnyi mély vízből szűrték ki a halpikkelynyi fehér aranyat. A folyó hordalékai között található aranyszemcsék kimosására még Mária Terézia adott kiváltságot. Az aranyat a kanizsai adóhivatalban vették át. A folyók, lápos helyek biztosították a kosárfonáshoz szükséges fűzvesszőt, de készítettek szatyrokat kukoricacsuhéból, teknőket fából, tárolókat szalmából. A hatalmas birtokok szorításában a nép igen szegény volt, messzi vidékekre summásmunkára is jártak. Életükben változást először az 1930-as évek végén az olaj fúrások elindítása okozott, munkalehetőséget nyújtva. A népnyelv érdekes történeteket őrzött meg. Egy részének van valóságalapja, olyan is akad, ami meseszerű. Élt emlékek közt a török idők harca, tudtak az idősebbek történeteket Zrínyi Miklós kilovaglásaival kapcsolatban. Mesélték, hogy a hadvezér itt töltötte utolsó éjszakáját a falu melletti Tót réten. Olyan esetről is tudtak, amikor az embereket a törökök, később illérek a 11