Varga Gézáné: Fejezetek Muraszemenye történetéből (Zalaegerszeg, 2000)

A település jellege, hagyományok

mocsárba veszelytettek. Meséltek lámpásokról, amitől féltek, de azért figyelték őket. Talán a helyenként feljövő, ellobbanó földgáz volt az. A falubeli idős emberek hallották még a szüleiktől, hogy két harang a község határában el van ásva. Azonban több település mellett említenek ilyet. Emlékeztek égi jelekre, furcsa alakzatokra, amik szerintük a háborúk közeledtét jósolták. Beszéltek elsüllyedt templomról, aminek a keresztje kiállt még a gödörből. A régi öregektől hallották, hogy a cserneci kiserdők között levő mélyedés egy templom helye. A mi vidékünkön inkább a folyók általi alámosásra van példa. Bizonyítottan működött üveghuta az egyik erdőben. A herceg próbálkozott üvegöntéssel. Nem volt olyan hosszú életű ez a műhely. Történetek élnek betyárokról, akik a szőlőhegyekben bujkáltak, a legelőkről állatokat hajtottak el. Csárdákban mulatták idejüket, ha éget a lábuk alatt a talaj, akkor a réven szöktek át a Murán túlra. Még szüleink fiatal korában is működött rév. A szemtanúk szerint két komp volt összedeszkázva. Karzattal látták el, a középen álló szobor védőszentként szolgált. Vastag drótkötél tartotta, volt rajta csiga. A kormánnyal úgy fordították, hogy a víz sodrása vigye át a túlpartra. Ezen hordták a horvátok a búzát, bort, fát, 2-3 lovas szekér is ráfért. Ezen jártak a magyarok is Dékánfalva felé. Télen a befagyott Murán is közlekedtek az emberek és a szekerek. Amikor fagyott a víz, akkor kukoricaszárat raktak keresztbe, ez erősítette a jeget. Vízimalmok a Murán és a Kerkán mindkét oldalon működtek. Elsősorban kukoricát, de búzát is őröltek. Valamikor régről akkora madárkárra emlékeznek, hogy az adó mellé mindenkinek egy madárfejet is kellett vinni. A Csernec melletti erdők tölgyfái úgy tele voltak vadszőlővel, hogy az emberek kosárszám szedték le, és vitték haza a fürtöket. Egyszer tégla vetéséhez hordtak földet a cserneci határból. Már jó két méter mély volt a gödör, amikor cserépedényeket vettek észre. 2 litertől 10 literesek lehettek, 15-20 darab egymás mellé beállítva. Faluk 2 cm vastag is volt. A mélyedést betemették, nem bántották az edényeket. A Gezsemic nevű erdős rész emberemlékezet óta müvelés alatt nem állt, az idősebbek szerint temető, kastély lehetett itt. Meséltek egy alagútrendszerről, amely az egykori kolostortól indult fel a Szemenyei-hegy tetejére. Itt a hegy gerincén hajdani építkezés nyomai találhatók. Történt már olyan, hogy a traktor szántás közben a kisszemenyei temető mellett beleszakadt egy mélyedésbe. Nem tudni, hogy az említett alagút lehetett-e? Ma neveznek egy részt Pusztatemetőnek, kutatás azonban ezen a területen nem folyt. A népnyelvben él a Várhely kifejezés is. Kis- és Nagyvárhelyről van szó. A kisebb terület gyepűvel volt körülvéve, a nagy vizes árokkal és a Kerka holtágával határos. Ezek a vonalak még ma is megfigyelhetők. Két vá12