Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 2. kötet (Zalaegerszeg, 1998)

Horváth László (Nagykanizsa): Római halomsírok Zalában

HORVÁTH László tük el. A mezőgazdasági művelés alatt lévő területen a két halomsírt alig lehetett észrevenni, a másik két sír felett is lehetséges, hogy halom állt egykor. Az első két halomsírban egy-egy négyszögletes sírkamra alapjait találtuk meg, de annyira megbolygatva, hogy már csak a habarcsos homokkődarabokból összeállított fal alapjait figyelhettük meg. Az első sírnál még bolygatatlan volt a sírkamra északi oldalán lévő hamvasztás helye, mely több korhatározó leletet tartalmazott: barbotinos itáliai tálak töredékeit, Nerva 98-ban vert középbronzát. A másik kőkamrás sírnál már az égetés helyét sem lehetett megfigyelni, ha egyáltalán a halottat ott égették el. A „lapos" sírok egyikének gödrét tegulával fedték le. A temetőt a 2. század elejére keltezhetjük. 4. Nagyrécse északi részén, a szántásban három kőépítményes halomsírt és négy „lapos" sírt tártunk fel. A lelőhelyre terepbejárás során bukkantunk rá. Az egyik sír (1. sír) egy előfolyosós sírkamra („Rechteckige Grabkammer mit Dromos") volt, melynek teljes hossza 550 cm, ezen belül a négyszög alakú sírkamra belső mérete 200 x 175 cm (3. kép). A sírkamra fala 70 cm magasságig megmaradt, amelynek belső felületét fehér vakolattal borították be. Alja terrazzo volt. Az előfolyosót a sírkamrával egy keskeny bejárat kötötte össze és itt megmaradt eredeti helyén a bejáratot lezáró, homokkőből készült sírkő alsó része. Sajnos a feliratot tartalmazható felső rész teljesen megsemmisült. Az előfolyosó alján, az akkori felszínen egy vékony átégett réteg és a kalcinált csontszilánkok tanúskodnak arról, hogy a máglya itt állhatott. A máglya maradványaiból csupán néhány vasszeg, átégett üvegtöredék és jellegtelen edénytöredék maradt meg. A sírkamrát teljesen kirabolták, semmiféle lelet nem került innét elő. Néhány égetetlen emberi csont viszont arra utalhat, hogy a sírkamrát utótemetkezésre is felhasználhatták. A második kőépítményes sírt (7. sír) csaknem teljesen kiszántották. A téglákból és homokkőből készült építmény ugyancsak előfolyosós sírkamra volt, de ennél az előfolyosó délre nézett. A harmadik kőkonstrukciójú sír (3. sír) egy szabályos négyzet alakú sírkamrából („Rechteckige Grabkammer") állt, melynek déli oldalon volt a bejárata (4. kép). A bejárathoz közel a terrazzo padlón, másodlagos helyzetben feküdt a homokkőből faragott sírkő díszítetlen alsó része. A sírkamra belső falát és a bejáratot is fehér vakolat fedte. A falfelületek szélein széles, vörös sávos festéknyomok maradtak meg és a falfelületeket ezeken belül „ráfröcskölt" vörös pontokkal díszítették. Ez a sírkamra is teljesen ki volt rabolva. Az egymáshoz közelebb eső 1. és 3. sír között négy, csaknem teljesen kiszántott szórthamvas („Brandgrubengrab") sírt sikerült még feltárnunk. A szegényes leletek szerint ezt a temetőt a 2. század első felében használhatták. 5. A Söjtör határában lévő halomsíros temető feltárását 1982 nyarán végeztük el. A különböző nagyságú 21 halom alatt 23 temetkezést találtunk, míg 4 sír fölött egyáltalán nem állt halom. Leletmentésünkkor ugyanis nemcsak a szemmel is kivehető sírokat tártuk fel, hanem igyekeztünk átvizsgálni a halomsírok közötti területeket is, az alaprajzon feltüntetett helyeken (5. kép). A nagyobb és összefüggő terület feltárását az erdő fái akadályozták meg. A leletmentés eredménye bizonyította, hogy a római kori halomsíros temetőinkben nemcsak a halmok alatt találunk sírokat, hanem a halomsírok közötti területen is. A halmok kelet-nyugati irányban szinte sorban helyezkednek el, míg két nagyméretű halom ezektől délre található. Az eddigi vizsgálatok alapján azt mondhatjuk, hogy a korai sírok a kisebbek, és a fiatalabb sírok fölé emeltek nagyobb halmot. 32