Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 2. kötet (Zalaegerszeg, 1998)

Horváth László (Nagykanizsa): Római halomsírok Zalában

Római halomsírok Zalában A feltárt 27 temetkezés közül csupán 3 volt urnasír („Urnengrab"), 17 esetben a kalcinált csontszilánkokat és a leleteket sírgödörben találtuk („Brandgrubengrab") és csak 7 sír helyezkedett el az akkori felszínen („Brandflächengrab"). Nyolc alkalommal a halom területén találtuk meg a máglya helyét. Többször megfigyelhettük, hogy a kalcinált csontszilánkokat valamilyen szerves anyagba (textília, faedény?) csomagolva helyezték a sírgödörbe. Egy esetben volt olyan, hogy két halott csontmaradványait egy időben rakták bele a sírgödörbe. Nagyon sok sírnál tapasztaltuk azt, hogy egy nagyobb edénybe poharat, csészét, vagy tálacskát raktak. Ha ilyennel nem találkoztunk a sírgödörben, akkor minden esetben az edények másodlagosan átégve kerültek a temetkezés helyére, vagyis a máglyára rárakták ezeket. A halomsíroknál ritkán tapasztalható gazdag leletanyag alapján a söjtöri temetőt az 1. század végén létesítették és folyamatosan használták legalább a 3. század első harmadáig. A korai sírokban nagyon gyakoriak a vékonyfalú, észak-itáliai csészék („Feine italische Ware"), a barbotinos díszű észak-itáliai tálak és utánzataik, a kétgombos noricum-pannóniai fibulák különböző variánsai. A legfiatalabb sírokat egy Severus pénz és a Severus-kori terra sigillaták, valamint egy T-fibula keltezik pontosan. A temetőt véleményünk szerint egy család használhatta legalább másfél évszázadon keresztül. 6. Esztergályhorváti-Alsóbárándpusztán, a kis-balatoni ásatások alkalmából tártunk fel egy nagyon érdekes rítust mutató római temetőt. Négy bolygatatlan hamvasztásos sírt sikerült feltárnunk, a többit a mezőgazdasági művelés semmisítette meg. Mindegyik sírt négyzetalakban kiásott árok övezte- sírkertre kell itt gondolnunk? - a déli oldalon bejáratot biztosítva a sírhoz. A temetőt a 2-3. században létesítették. 7. A Hahót környéki mikrorégiós kutatások során nyílt lehetőségünk a Gelsesziget határában lévő 9 halomból álló kis temető teljes feltárására (6. kép) A 2. század elejétől a 3. század első harmadáig használt temető egyik sírja gazdag kettős temetkezést tartalmazott, míg egy sírt nagyobb homokkőlapokból képezték ki („Steinkistengrab") (7. kép). Nagyon röviden szeretném összefoglalni a zalai római halomsírok eddigi vizsgálatából levonható következtetéseket: 1. A Zala megyében felderített római halomsíros temetők nagy száma arra utal, hogy ez a terület szorosan kapcsolódott a hasonló lelőhelysűrűségű szlovéniai, stájerországi, délburgenlandi és horvátországi területekhez. Annak keleti része lehetett, hasonló sajátosságokkal. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a megye keleti részén már gyérebb a halmok száma és azok is inkább a diagonális út mellett helyezkednek el. 2. Az erősen italikus jellegű temetkezési szokások ugyancsak a Borostyánkőút és a diagonális út közelében fordulnak elő. 3. Nem szabad mereven elkülönítenünk a halomsíros temetőket a „lapos" temetőktől, hisz a halomsíros temetőkön belül, ugyanabban a földrajzi környezetben, is vannak „lapos" sírok. Ezek nem véletlenül vannak így, szoros társadalmi formációt jelezhettek akkor. 4. Zalában, bizonyíthatóan az 1. század utolsó évtizedeiben jelennek meg a halomsírok és ez a temetkezési szokás a 3. században is még tart a számos, új példa alapján. 33