Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 2. kötet (Zalaegerszeg, 1998)

Bánffy Eszter (Budapest): A Kerka-völgyi mikrorégiós kutatási program első eredményei

BANFFYEszter Stájerországban, a Rába folyó völgyében. Ily módon a Balatontól a Mura és a Rába folyók felső folyásáig, mintegy kétszáz km hosszan a Dunántúl olyan településtörténeti keresztmetszetét kaphatjuk meg, amely korábban elképzelhetetlen nagyságrendű és fontosságú információkkal szolgál. A résztvevő kutatók ugyancsak a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum és àz MTA Régészeti Intézetének őskoros, római és középkoros munkatársai, de értelemszerűen tudományos együttműködésben állapodtunk meg a Bécsi Egyetem Őstörténeti Tanszékének, valamint a Grazi és a Muraszombati Múzeum kutatóival is. Ezt az együttműködést a földrajzi közelség és a hasonló feladatok egyaránt indokolják. Már folyamatban van az a Kerka-völgyre, a határ osztrák és szlovén részére egyaránt vonatkozó pollenanalízis-program, amelyet osztrák pályázati pénzből végeznek a három ország geológusai, a három szomszédos térség egykori termesztett növényvilágának meghatározására. A három ország határterülete iránt azonban távolabbi érdeklődés is mutatkozott. 1997től a berlini Freie Universität Régészeti Tanszékének diákjai - B. Hansel professzor vezetésével - a Kerka völgyi Mikrorégiós Kutatások területén terepbejárásokat, szondázásokat és hozzájuk kapcsolódó ökológiai, klimatikus megfigyeléseket, vizsgálatokat végeznek. Felszíni vizsgálataikat fúrásos ill. kézi erővel ásott próbagödrös módszer is hitelesíti. Az eddig megtalált lelőhelyeken túl a Hetes vidékének tagoltsága, a vízjárta, mocsaras síkvidék, a lankás dombhátak találkozása a nedvesebb, hűvösebb alpokaljai klímával alkalmassá teszik területünket a ilyesfajta, környezetrégészeti vizsgálatokra is. A Kerka folyó a Mura és a Rába közötti területen folyik, három ország határterületén, és történelméről szinte semmit sem lehetett tudni. Ha a Dunántúl egész területére érvényes, hogy Kelet-Magyarországhoz képest majdnem minden régészeti korszakban gyengébb a kutatottsága, fokozottan áll ez az osztrák-szlovén határ közelében lévő Kerka-völgyre. A Csesztreg környéki táj múltjának rendszeres feltárásáról egyelőre aligha beszélhetünk. Igaz, hogy százharminc évvel ezelőtt már akadt egy tudós tanár és helytörténész, Gózon Imre, aki a határszéli dombok felszínén talált „festett cserepeket és kőbaltákat" küldött fel Pestre a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe, ahol ma is őrzik ezeket a tárgyakat. Ezután azonban alig gyarapodhattak ismereteink. A második világháború után pedig a politika is közbeszólt: évtizedeken át szinte lehetetlen volt még csak megközelíteni is e vidéket, rendszeres kutatásokról, ásatásról pedig szó sem eshetett. így történt, hogy a legutóbbi időkig az említett tanár úr gyűjtőmunkáján kívül csupán szórványos, a felszínen heverő, és általában pontosabban nem is keltezhető leletekről szerezhetett tudomást a régészeti kutatás. 1960-ban Korek József, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa néhány oldalas kis cikkben összegezte mindazt, amit egész Zala megye szórványos leletekből ismert lelőhelyeiről akkor tudni lehetett.

6 Később Müller Róbert, majd legújabban a zalaegerszegi Göcseji Múzeum őskoros kutatója, H. Simon Katalin közölte a múzeum gyűjtőterületéről származó, kibővült adatokat. Noha a Kerka-völgyre vetítve még mindig csak szórványosak a régészeti adatok, mindezek alapján már felsejlett, hogy a csesztregi síkság és a körülötte lévő hetési dombok nem egyszerűen régészeti leletekben gazdag vidék, hanem itt, a különböző tájegységek találkozásánál minden bizonnyal évezredes kereskedelmi útvonalak is kereszteződtek, s a környék lakói az őskortól kezdve különböző kulturális hatásokkal találkoztak, majd azok közvetítői lettek. A neolitikum kezdetén az új találmányok, mint pl. az agyagedények készítése, az állatok háziasítása, később pedig a fémmegmunkálás ismeretei, amelyek - mint ismeretes, délkeletről, a Balkán felől érkeztek - a zalai észak-déli folyóvölgyeken át jutottak a Dunáig, onnan pedig 10