Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 2. kötet (Zalaegerszeg, 1998)

Bánffy Eszter (Budapest): A Kerka-völgyi mikrorégiós kutatási program első eredményei

NÉPEK A MURA MENTÉN 1997 BÁNFFY Eszter A KERKA-VÖLGYI MIKRORÉGIÓS KUTATÁSI PROGRAM ELSŐ EREDMÉNYEI A Kerka-völgyi Mikrorégiós Kutatási program már a harmadik a hasonló dunántúli vállalkozások sorában. Az előzmények közismertek: a Délnyugat-Dunántúlon 1979-ben kezdődött a munka. Először a Kis-Balaton ökológiai rekonstrukcióját megelőzően a Somogy és Zala Megyei Múzeumok régészei a MTA Régészeti Intézet néhány munkatársával együtt éveken át mentette meg a mocsaras terület régészeti emlékeit a pusztulástól. Erről a - leletmentésnek induló - kutatásról először egy német nyelvű, kiállításhoz kapcsolódó katalógus, majd 1996-ban egy magyar nyelvű könyv jelent meg.

2 Az egyik nagy lelőhely - a neolitikumtól a késő középkorig szinte minden korszak leleteit tartalmazó Balatonmagyaród-Hídvégpuszta-Déli rév feldolgozása - még folyamatban van.

3 Ezt követően, 1986 és 1994 között egy ettől nyugatabbra fekvő területen, a Hahótvölgyben térképeztük fel az emberi élet lehetőleg minden nyomát az elmúlt hét évezredben, amióta csak megtelepedett e vidéken. A Régészeti Intézet kutatóinak és a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum munkatársainak munkájáról szóló értékelést, a terepbejárások, a neolitikus, rézkori, korabronzkori, római kori, Árpád-kori és késő középkori ásatások eredményeit 1996-ban két vaskos kötetben, az Antaeus 22-es és 23-as számában tettük közzé.

4 Harmadik vállalkozásunk azonban az eddigieknél járatlanabb úton indult. A Lentimedence északi része, azaz a Kerka folyó völgye nyugat felé haladva a Balatontól legmesszebb eső síkság. Ezt a területet is az ún. mikroregionális kutatás módszerével tárjuk fel: vagyis ezt az újabb, földrajzilag koherens területet is igyekszünk az ember megtelepedésének kezdetétől a középkor végéig terjedő időszakban lehetőleg száz százalékosan megismerni. Terepbejárási módszereinkről röviden: Először ún. extenzív terepbejárást folytattunk ill. folytatunk a területen, ami azt jelenti, hogy elsősorban a településre alkalmas patak- és folyó közeli területeket, ill. a folyók lapos teraszait, a lankás dombhátakat és a dombtetőket vizsgáljuk át. Ugyanakkor, mint látni fogjuk, a geomorfológiai, természetföldrajzi környezet, a többékevésbé rekonstruálható egykori klimatikus viszonyok, az egykorú természetes és termesztett vegetáció szempontjából is lehetőségeink szerint vizsgálatokat folytatunk, hogy a kutatott területről végül minél többféle információ állhasson rendelkezésre, és ezek alapján a településtörténetről, az egyes telepek közötti mezőgazdaságilag művelt területek eltartó képességéről, vagyis egy-egy adott kor települési struktúrájáról minél teljesebb képet kaphassunk. A kis-balatoni, a hahóti és a kerkai tapasztalatok összekapcsolásával a három mikrorégió végül egy „makro-régióvá" áll össze a Balatontól a nyugati országhatárig, és így Magyarországon elsőként hatalmas terület településtörténeti adatait tudjuk összehasonlítani. Még jelentősebbé válik ez az összehasonlítás, ha figyelembe vesszük, hogy a szlovén határ túloldalán, a Mura folyótól északra elterülő ún. Prekmurje-vidéken már elkészült a topográfiai felmérés, és már az erről szóló leletkataszter is rendelkezésre áll.

5 Végül pedig remélhetőleg hamarosan hasonló vállalkozás kezdődik a Kerka-völgyi mikrorégiós területtől északnyugatra is, Délkelet9