„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Buzási Enikő: Dorffmaister portréi és megrendelői

adatok is kapcsolhatók a nevéhez. Első nagyszabású munkáján, a Szent Lélek templom 1782-es barokk átépítésén együtt dolgozott Dorffmaisterrel. (Bán 1939, 380; Csatkai 1956, 142) Ezt követően készült a ma már csupán irodalomból ismert, s leírása szerint eleven színekkel festett félalakos portré, amely zöldesbarna kabátban, fehér virágokkal hímzett világoszöld mellényben, fekete nyakravalóval mutatta az építőmestert, kezében tartott kibontott papírtekercsen egy tervrajzzal. Irodalom: Éber 1913, 215; Művészet 1914, 273; Szendrei-Szentiványi 1915, 393. 12. sz.; Mihályi 1916, 55-56; Mihályi 1928, 552; Csipkés 1940, 284; Csatkai 1942, 118; Garas 1955, 214; Csatkai 1956, 139; Galavics 1965, 230, 231; Csatkai 1968, 257. 23. Neymaier Lőrinc feleségének portréja 1784 Lappang, korábban Dr. Zehetbauer Ottó prépost tulajdonában, Sopronban Állítólagos jelzése: „Steph. Dorffmaister pinxit Anno 1784" A ma már csak fotóról ismert és Dorffmaister kevéssé sikerült munkái közé tartozó kép mereven frontális félalakban, kissé darabosan formálva mutatja be az építőmester feleségét. Öltözete a mesterember-férj társadalmi állásához igazodik: fehér virágokkal hímzett világoskék ruháján fekete melles kötényt visel vállán fehér csipkekendővel. Irodalom: Éber 1913, 215, repr.: 216; Művészet, 1914, 273; Szendrei-Szentiványi 1915, 393. 12. sz.; Mihályi 1916, 55-56. 22. kép; Mihályi 1928, 552; Csipkés 1940, 284; Csatkai 1942, 118; Garas 1955, 214; Csatkai 1956, 139; Galavics 1965, 230; Csatkai 1968, 257. 24. Báró Patasich Ádám kalocsai érsek (17171784) 1784 után Olaj, vászon 89 x 68 cm Zagreb, Povijesni Muzej Hrvatske Leltári szám: 2414 Felirat: „ADAMUS L:B РАТАСШСН DE ZAIEZDA ARCHI EPPUS COLOCENSIS NEC NON AD TABULAM SEPTEMVIRALEM COJUDEX ANNO 1783.(!) OBIIT." Származás: ismeretlen helyről, esetleg Ivan Kukuljevic gyűjteményéből A képmás félalakban ábrázolja az érseket, skarlát színnel bélelt fakó lila cappában, csipke ujjú fehér karingben, maga elé emelt jobbjában vékony könyvet tartva. A képen a Szent István Rend középkeresztjét viseli, amelyet 1778-ban kapott meg. A portré legutolsó kiállításakor került Dorffmaister oeuvre-jébe. A meghatározás alapja egy feltételezés, mely szerint a kép azonos azzal a ma már csupán adatból tudott Patasich-portréval, amely egykor Varasdról került Ivan Kukuljevic gyűjteményébe, s amelyet a gyűjtemény jegyzéke 1787-es datálással Dorffmaister István művének mond. Mindenesetre tény, hogy mindkét esetben retrospektív ábrázolásról van szó. Irodalom: Schneider 1982, 148. 207. kat. sz. 87. kép; Baroque in Croatia, 1993, 419, 475. kat. sz. 25. Gróf Cziráky József (1690-1742) 1780-as évek második fele Olaj, vászon, 195 x 113 cm Győr, Xantus János Múzeum Leltári szám: 62.10.1. Felirat balra: „Com: Jos: Cziráky de Eadem et Dénesfalva Eques Aurát. S. С Rq

3 Maj: Colonellus" Származás: Vétel Cziráky Józseftől Restaurálta Túri Márta, 1997 Cziráky László és Újfalussy Erzsébet fia. Császári és királyi tanácsos, a kép felirata szerint aranysarkantyús vitéz, császári és királyi ezredes. 1723-ban VI. Károlytól grófi rangot kapott. Az örökösödési háborúban esett el, egy Prága melletti csatában. {Nagy Iván III. 201; Bártfai Szabó 1913, 691/152. j.; Csatkai (Dénesfa) 1940, 33; a születési évhez: MOL P 623 Széchenyi család, XI. 3. cs. 4. sz. genealógia.) A portré feltehetően előkép alapján készült, amely a rokon arcvonások szerint esetleg azonos egy korábban családi tulajdonban őrzött, ismeretlen festőtől származó félalakos képmással. Ez utóbbi - felirat nélküli - képet Erőss (1943, 56. mellett) az apa, Cziráky László portréjaként közli. Az eddig ismeretlen festő munkájaként számon tartott egészalakos ábrázolás Niczky István arcképével rokon kompozíciójához, valamint Dorffmaister szerzőségéhez lásd a tanulmányban írottakat. Lásd kat. sz. 32. 26. Gróf Cziráky Józsefné, Barkóczy Borbála (1699-1772) 1780-as évek második fele Olaj, vászon, 195 x 113 cm Győr, Xantus János Múzeum 142