„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Buzási Enikő: Dorffmaister portréi és megrendelői

Leltári szám: 62.9.1. Felirat jobbra: „Com: Barb. Barkóczy de Szála. Com: Jos: Cziráky Consors" Származás: Vétel Cziráky Józseftől Restaurálta Túri Márta, 1997 Az eddig meghatározatlan szerzőségű kép a Cziráky család arcképgalériájába tartozik. Feltételezhető előképe egy ismeretlen festőtől származó félalakos képmás, amely korábban a család tulajdonában volt, s amelyet Erőss (1943, 56. mellett) - tévesen - Cziráky Lászlóné Újfalussy Erzsébet arcképeként tett közzé. Az arcvonások és egyes viseletbeli részletek egyezése mellett az ábrázoltak azonosságát, s így a képek összefüggését alátámasztja az is, hogy Csillagkereszt-rendjel mindkettőn szerepel, márpedig a Rákóczi oldalán harcoló Cziráky László feleségéről, Újfalussy Borbáláról aligha hihető, hogy az uralkodóház által adományozott rendjelet elnyerte volna. A portré típusa, szcenírozása, a képi környezet tárgyai feltűnő hasonlóságot mutatnak Mertz János 1780-ban festett ősgaléria-sorozatának női portréival, amelyek feltehetően az Apponyi család tagjait ábrázolják, s egykor a hőgyészi kastély berendezéséhez tartoztak. (Ma Szekszárdi Képtár, ld. Bakó Zs.-Szentes Л. in: MÉ 1984/1-2. 16-17, 1-3. kép) Dorffmaister szerzőségére vonatkozóan lásd a tanulmányban írottakat. Mindkét kép publikálatlan Lásd kat. sz. 33. 27. Női arckép 1790 Olaj, vászon 91 x 71 cm Egykor budapesti magántulajdonban, jelenleg lappang Jelzése: (a hátoldalon) „Stephan Dorffmaister pinxit 1790" Forrás: MNG Dokumentációs Főosztály archívuma. Lásd 79. kép 28. Férfiarckép 1790 Olaj, vászon 91 x 71 cm Egykor vidéki magántulajdonban, jelenleg lappang Az előbbi párdarabja, jelzettségére vonatkozóan nincs adat. Forrás: MNG Dokumentációs Főosztály archívuma Mindkét kép publikálatlan Lásd 73. kép 29. Gróf Niczky György szabadkőműves képmása 1790 Olaj, vászon 158 x 92 cm Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok Leltári szám: 63.9. Jelzése: (középen balra az oszlop talapzatán) „Stepha. Dorffmaister pinxit Academicus Ano 1790 Soprony" Származás: Vétel Thury Zoltántól. A század második évtizedében Niczky László tulajdonában Restaurálta Bujdosó Anna, 1971 1779-től 1803-ig apja, Niczky Kristóf utódaként Verőcze vármegye főispánja, majd 1804-ben valóságos belső titkos tanácsos és udvari kamarás lett. {Fallenbüchl 1994, 133; Szentkláray 1885, 9/2. j.) Bátyjával, Niczky Istvánnal együtt szabadkőműves volt, s hozzá hasonlóan a dél-magyarországi páholyok munkájában vett részt. 1781-ben újraéleszti a páholytevékenységet a bátyja által alapított eszéki „Éberséghez" címzett páholyban, amelynek főmestere is lett, 1785-ben a monyorókeréki (Eberau) páholy mesterei közt szerepel a neve, Martinovics Ignác egyik 179l-es jelentése pedig a pécsi páholy vezetőségének tagjai között említi meg. (Abaß 1900, 101, 228, 231; Benda 1957, 481.) Irodalom: Mihályi 1916, 56; Galavics 1965, 231-233; Rózsa 1977, 15, 30. 24. kat. sz.; Művészet Magyarországon 1780-1830. 1980. 75. kat. sz.; Főúri ősgalériák, családi arcképek, 1988. С 81. kat. sz. 115. kép. Lásd kat. sz. 37. 30. Vaghini Antal soproni kéményseprő (f 1798 előtt) 1790 körül Olaj, vászon 80 x 60 cm Soproni magántulajdonban A Svájcból Sopronba telepedett kéményseprő 1770-ben lett a város polgára. 1783-ban külső tanácsossá választották, de még ugyanabban az évben le kellett mondania, mivel analfabéta volt. Halálának évét nem tudjuk, de Új utca 26. szám alatti fél háztulajdona - amelyet 1773-ban vásárolt meg - 1798ban már özvegye birtokában van. (Petz Dániel krónikája, 150; Házi 1982, 409, Nr. 4442.; Thirring 1941, 18; Csatkai 1956', 301.) Ülő háromnegyedalakban megörökített portréján előkelő polgárként jelenik meg: jobbjával puskájára támaszkodva, vadászkutyája társaságában. Nagygombos fekete ka143