„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Galavics Géza: Dorffmaister István történeti képei

élete végén, 1795-96-ban festette, első jelentős történeti mennyezetképének helyszínén, a szentgotthárdi cisztercita apátságban. A hat nagyméretű olajfestmény a kolostor legreprezentatívabb termébe, a főapáti fogadóterembe készült.

30 Témája a szentgotthárdi cisztercita rend története és annak fordulópontjai. A különböző szerzetesrendek rendjük, rendházuk történetét korábban is szívesen ábrázolták, főként ebédlőik kifestésekor. Szentgotthárd anya-apátságában, Heiligenkreuzban vagy akár a pannonhalmi bencéseknél a királyi alapítók és birtokadományozók portréikon keresztül jelentek meg, de mintegy a festett program mellékszálaként.

31 A szentgotthárdi apáti fogadóteremben viszont a történelem lett a főszereplő, s nagy formátumú képeken, művészileg igényes kompozíciókon jelent meg. Nem csupán a királyi alapítók és újralapítók személyén keresztül (III. Béla és III. Károly), hanem olyan, az egész ország - s benne az apátság sorsát is - meghatározó események ábrázolásain, mint a mohácsi és a szentgotthárdi csaták. Külön képen mutatták be a felépült barokk apátságot és birtokait, a sorozatot pedig a rend modernizálódásának példájával, a szombathelyi líceum megalapításával zárták. Korszerű, történetfilozófiájában a világra nyitott, az apátság, önmaguk helyzetét az ország történetének folyamatában szemlélő, modern festménysorozat. E hat olajkép egyetlen termet díszített. Mennyezetét és oldalfalait a 18. század végének divatos, „á l'antique" ornamentikája fedte, ily módon is erősítve a történeti sorozat korhűségének összképét. A hat történeti jelenetet Dorffmaister István azonos módon építette föl. Mind a hat kompozíció horizontját azonos magasságban, a képfelület 2/3-ánál húzta meg, mintha ugyanabban a tájban a történelem hat, különböző időpontban lejátszódó eseményét villantaná föl. Mindegyik jelenet - eltérően például a funkcióban és karakterben hozzá legközelebb álló mohácsi püspöki nyaraló történeti képeitől - olyan nagyalakos kompozíció, amelynél az előtérben kiemelve, közel életnagyságban a történelem valóságos, egyénített karakterű szereplői jelennek meg: adománylevelet kiállító királyok, csaták hősei vagy vesztesei, s mellettük azonos képi értékkel szentgotthárdi apátok. Dramaturgiai szerep jut a képek többségénél a háttér valóságos táj- és városábrázolásainak, amelyek a történeti ábrázolások hitelét erősítik vagy éppen annak hordozói. Dorffmaister Istvánnak ez már a hatodik magyar történelmi témájú együttese, s így érthető, hogy nem egy képén korábbi művein kiérlelt kompozíciós megoldások térnek vissza. így például a sorozat indító darabjánál is, amelynek témája: III. Béla megalapítja a szentgotthárdi apátságot. (63. kép) Az udvara kíséretében, trónszéken ülő magyar koronás király elé járulnak a fehérruhás cisztercita szerzetesek, hogy átvegyék az adomány levelet a királytól. Maga a kompozíció változat a már idézett Vinzenz Fischer metszetre (Szent István püspökségeket alapít, 58. kép), amelyet Dorffmaister már fölhasznált az egyik kiskomáromi falkép (III. Ferdinánd birtokot adományoz, 60. kép) megfestésekor. Csak amíg ott - a témaválasztása modernsége ellenére - az illuzionista mennyezetkép és formai hagyományai egy konzervatív képi megjelenítési formát eredményeztek, addig a szentgotthárdi alapítás jelenet esetében egy szinte kompromisszum nélküli megoldás született. A világos színek, a tisztán érvényesülő, egyenletesen megvilágított formák, a jól áttekinthető kompozíció eredménye: egy friss és modern szellemű történeti kép. a 19. századi felfogás értelmében is az. E vonatkozásban azonban egyedül áll a hat képből álló sorozatban. A többi öt festmény ugyanis másfajta hangszerelésű. Mindegyik azt a barokk kori gyakorlatot idézi, amelynél a háttér tájés zsánerjeleneteit a festők sötétbarnás tónusból fejlesztik ki. Ez adja meg a képek színbeli alaphangját s ez elé a háttér elé állítják a színnel és megvilágítással kiemelt, nagyfigurássá növelt történeti szereplőket. így készült a szentgotthárdi olajfestmény sorozatban a mohácsi és a szentgotthárdi csata ábrázolása. (64-65. kép) Kompozíciójuk hasonló a mohácsi püspöki nyaraló csataképeihez. Itt is és ott is sötét háttér előtt apró alakokból formált gomolygó csata zajlik, a középtérben kissé részletezően, a háttérben szinte csak jelzésszerűen megfestve. A szentgotthárdi olajképeken azonban a festő a mohácsi képek aprófigurás főszereplőit, így a jellegzetes páncélt viselő, fehér lován a mocsárba hanyatló II. Lajost, vagy a császári hadvezérek csoportját erősen felnagyította, kiemelte s az előtérbe helyezte. Ezeken a képeken így arca, személyisége lett a történeti szereplőknek, II. Lajos királynak illetve a csatát az előtérből vezénylő Montecuccolinak és hadvezértársainak. Ily módon az ábrázolás történetisége hangsúlyosabb lett, noha a csataképek barokkos karakterét továbbra is az erős fény-árnyék ellentétekkel operáló festésmód határozza meg. A Szentgotthárd múltját bemutató történeti képek megfestésekor a megrendelő és a festő is Theophil Heimb 1764-ben nyomtatásban is megjelent, latin nyelvű Szentgotthárd történetére támaszkodott. Ő jelölte ki kora jó színvonalán megírt, igényes munkájában az apátság történetének fordulópontjait. Felfogása szerint a mohácsi csatavesztés az ország török megszállásának és a szerzetesi élet megszűnésének kezdetét jelentette, míg az 1664-es szentgotthárdi győzelem a megújulásnak nyitott utat. Ezért is került a sorozatba e két országos jelentőségű esemény ábrázolása. A rendtörténész 91