„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Galavics Géza: Dorffmaister István történeti képei

háztörténet. Nagy figyelmet fordított a papképzésre, bőkezűen támogatta a katolikus egyházat, így a nagyszombati papi szemináriumot is, amelyet a ró­mai Collegium Germanico-Hungaricum mintájára esztergomi érsekek hoztak létre, országos hatáskörű intézményként. Fontos szerepet szántak neki az el­lenreformáció mozgalmában, s az intézmény ennek az elvárásnak meg is felelt: a magyarországi katoli­kus egyház vezetőinek jelentős része ebben a szemi­náriumban végezte tanulmányait. 27 Az alapítási jelenet a mennyezetkép-sorozatban kettős jelentésű: az egyik a templom kegyuraságával függ össze, s kiválasztása az egész falképsorozatban a leginkább hagyományos motivációjú. III. Ferdi­nánd ugyanis azt az óbudai prépostsági birtokot adományozta a szemináriumnak, amelynek Kisko­márom is része volt. Ily módon az esztergomi káp­talan, a megrendelő, e másfél évszázad előtti gesz­tus akkori haszonélvezője, jelenlétének legitimáci­óját találta meg e témaválasztásban. A mennyezet­kép másik jelentése viszont, hasonlóan a „Korona­felajánlás" és az „I. András visszaállítja a keresz­ténységet" kompozíciókhoz, politikai aktualitás ki­fejezője. Általuk az esztergomi káptalan, mint a magyar katolikus egyház egyik vezető testülete, ha­gyományos módon, a késő barokk mennyezetfesté­szet eszközeivel foglalt állást állam és egyház kap­csolatát érintő kérdésekben. A kiskomáromi falké­peken olyan királyokat állított példaként saját kora közönsége elé, akik látványos gesztusokkal álltak ki a katolikus egyház mellett. Ilyen a kereszténységet meghonosító, országát Szűz Mária oltalmába helye­ző Szent István, ilyen a templomokat, kolostorokat visszaállító és támogató I. András, s ilyen a papne­velést az esztergomi érsekek kezébe helyező és tá­mogató III. Ferdinánd példája is. Egyértelmű utalá­sok II. József egyházpolitikájára s annak következ­ményeire: az ősi kolostorok feloszlatására, az egy­házmegyék kezéből kivett és centralizált papnevelés intézményesítésére. Hasonlóan ahhoz, ahogy ezt Szily János sérelmezte püspöki székesegyháza ol­tárképén. Csak míg a megyeszékhely közönsége Szombathelyen Dorffmaister oltárképében saját ma­gára ismert, s a képnek aktuális jelentést adott, ad­dig Kiskomáromban, e dél-zalai kis faluban jóval kevesebben lehettek, akik a képi program finom utalásait megérthették. A falképeknek az egykori közönségre tett hatásáról semmilyen adattal nem rendelkezünk. Dorffmaister valamennyi történeti festménye kö­zül előkészítő vázlata egyedül a kiskomáromi „I. András visszaállítja a kereszténységet" kompozíció­nak maradt fenn, egy olaj-bozetto a Soproni Városi Múzeumban. 28 (Kat. sz. 41, 61. kép) A kompozíció már a vázlaton is kiérlelt volt, s a mennyezetképen csupán annak belső arányait változtatta meg a festő, például a pogány magyarok vadságát ábrázoló, a kép dramaturgiájában fontos szerepet játszó rész megnövelésével. A vázlat különösen a festői tónus­értékek kontrasztjában, a tónusok, főként fények rögzítésében erősen barokkos felfogású, s a század közepének akadémiai hagyományait őrzi. A meny­nyezetképen a megvilágítás sokkal egyenletesebb, a formák részletezőbbek és pontosan értelmezettek. Éppen ezek révén érvényesül erőteljesebben az áb­rázolás hitelessége. Festőnek és megrendelőnek egyaránt fontos volt a történeti esemény hiteles megjelenítése. Ezért is fordult a festő a hazai képi hagyományok ekkor leg­korszerűbb forrásához, a magyar királyok képmás­sorozatát, a Mausoleumot modernizáló nagyszom­bati Corpus Juris kiadás illusztrációjához. Ez inspi­rálta őt már a mohácsi csata ábrázolásánál is, s a kiskomáromi mennyezefkép esetében még közvetle­nebb a kapcsolat F. Schmittner metszete (62. kép) és Dorffmaister falképe között. A metszet követi a kép struktúráját, középen a király alakjával, akinek az egyik oldalán pogány magyarok -rontanak Gellért püspökre, míg a másik oldalon építőmester, kőfara­gók és építőmunkások közreműködésével egy új és nagyszabású templom épül. A falképen az építkezés szerszámai mellett a templomok újjáépítésére csak az ősz építőmester, egy fiatal fiú a templom tervraj­zával, s egy a király küldöttével tárgyaló férfi alakja utal. Erősebb hangsúlyt kap a vele átellenben ábrá­zolt jelenet, Szent Gellért és társai vértanú halála. Dorffmaister ennek megfestésekor is idegen előké­pet használt fel, - különös módon - a würzburgi ér­seki palota kápolna szentélyének mennyezetképei Ezt az 1730-as években Rudolf Byss készítette a frankok apostoli szentjeinek, Szent Kiliánnak, Kolonátnak és Totnannak vértanúságáról. Bár a svájci születésű festőt a század 20-as éveiben a bécsi Hofburg kifestésénél is foglalkoztatták, nem tudjuk, Dorffmaister István hogyan jutott hozzá Byss kom­pozíciójához, esetleg mindkettőjük közös előkép­éhez. 29 Az egy évvel a szombathelyi Szent István oltár­kép után készült kiskomáromi falképek, a megren­delő szándéka szerint, ugyanúgy a jozefinista egy­házpolitikával és annak következményeivel hada­koznak, mint a Szily püspök rendelte képen. Ám az igényes programhoz választott helyszín (egy félree­ső falusi templom) és műfaj (a lassan erejét elve­szítő illuzionista mennyezetkép) párosítása a késő barokk történeti festészet új útjainak keresésében halmozott hátrányt jelentett. Nem igazán kínált megújulási lehetőséget sem a közönség, sem a festő számára, s ténylegesen is utolsó lett a hazai temp­lom-mennyezetekre festett történeti képek sorában. Dorffmaister életművében az utolsó történeti festménysorozat egy olajfestmény-együttes volt. Már 90

Next

/
Thumbnails
Contents