„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)
Galavics Géza: Dorffmaister István történeti képei
kérdéseire figyelt, hanem a magyar király - német építőmester párosára. Ebben ugyanis saját kora ekkor újra meg újra felvetődő ellentmondását vélte felismerni. Azt, hogy a magyarok a németellenes nemzeti felbuzdulásnak kellékeit - a magyar ruhát és annak díszes ötvösművű kiegészítőit - német mesterektől voltak kénytelenek beszerezni. Szemükben ugyanakkor a festményen ábrázolt német építőmester magának az oltárképet festő „német" Dorffmaisternek is alteregója, s ezt az ellentmondást feloldandó nevét a versben „Falumester"-ré magyarosították. Megoldásuk a hazai németség körében ellenvéleményt váltott ki, s ez újabb verset, s vele újabb értelmezést hívott életre. 25 Dorffmaister István oltárképe valóban úgy funkcionált, mint egy történeti festmény. Megtalálta az utat közönségéhez, s egy történeti esemény felidézésével adott segítséget ahhoz, hogy saját koruk világában könnyebben eligazodhassanak. Ebben a folyamatban a történeti kép témaválasztása, a művészi kifejezés intenzitása és a kép közönségének megtalálása olyannyira egyenrangú elemek, hogyha bármelyikük is hiányzik a sorból, a műalkotás hatása csak korlátozottan érvényesülhet. Dorffmaister Istvánnak következő, 1793-ban készült történeti festménysorozata éppen ennek tanulságát hordozza. Falképsorozat ez, egy dél-dunántúli falusi plébániatemplom hajójának mennyezetén, Kiskomáromban. Szokatlan a helyszín, távol egyházi és világi központoktól, s megrendelői bizonyosra vehették, nagyobb közönségre aligha számíthatnak. A menynyezefképek keletkezésüket annak köszönhetik, hogy a falu egy jelentős egyházi testület, az esztergomi székeskáptalan birtoka volt, azaz ők voltak a templom kegyurai. A templom szentélyét Dorffmaister Istvánnal már 1781-ben kifesttették, a mennyezeten Szent Péter és Szent Pál találkozásánakjelenetével, a hajóra azonban csak 1793-ban került sor. 26 A két időpont közé estek II. József felvilágosult abszolutizmusának a katolikus egyház pozícióit érzékenyen érintő, hagyományos intézményrendszerét átalakító vagy korlátozó intézkedései. A falképek tematikai rendszerének összeállítására ez nem is maradt hatás nélkül. Nem tudjuk, ki volt az ambiciózus megrendelő, aki az esztergomi érsek mellett működő káptalan részéről a falképek témaválasztását meghatározta. Programja átfogó, tematikája következetes, részelemeinek, azaz az egyes ábrázolni kívánt történeti eseményeknek kiválasztását tekintve kifejezetten igényes. A falusi plébániatemplom mennyezetére ugyanis - teljesen újszerű módon - a magyar katolikus egyház történetének három fordulópontját választották ki. Pontosabban három magyar királynak olyan, krízishelyzetben hozott döntését, intézkedését, amellyel a katolikus egyház helyzetét alapvetően befolyásolták s jó irányba fordították. A kiválasztott uralkodók Szent István, I. András és III. Ferdinánd voltak, a krízishelyzetek pedig a kereszténység felvétele, kísérlet a pogányság visszaállítása és annak elhárítása, továbbá az ellenreformáció megindítása. Az első boltszakasz mennyezetére a Szent István fölajánlja a koronával országát Máriának jelenet került. (19. kép) Hagyományos a témaválasztás, amelyet azonban a festő némiképp korszerűsíteni igyekezett. Szent István nem egy magánáhítat keretében térdel Mária elé, hanem hangsúlyosan jelen van a király udvartartása. Az uralkodót díszes magyar ruhába öltözött előkelőségek egész karéja veszi körül. Demonstratív a szent király gesztusa. Ő és az akkori Magyarország vezetői a kereszténység mellett döntöttek, ezért ajánlják az országot Máriának. Az égiek, Szűz Mária és az őt kísérő angyalok a kompozícióban nem kapnak túl nagy szerepet, a főhangsúly, amint a szakrális térbe került kései történeti képeknél, általában magán az eseményábrázoláson van. A templom következő boltszakaszának mennyezetképe valódi krízishelyzetet ábrázol. (59. kép) 1046-ban, I. Péter halála után a pogány magyarok Vata vezetésével megkísérelték a régi rendet visszaállítani. Elűzték vagy megölték a szerzeteseket és a papokat, lerombolták a templomokat. A kép jobb szélén ezt az eseményt örökítette meg a festő. Itt karddal, fokossal, furkósbottal támadnak az egyháziakra, köztük Szent Gellértre, aki már a földön fekszik, kerekes kordéja mellett, amelyen a Gellérthegyről letaszították. Társai közül van, aki már halott, van, akire most rontanak marcona alakok. A kompozíció középpontjában I. András áll, aki leverte a pogánylázadást, visszahívta a papokat és szerzeteseket, felépítette a templomokat s új adományokkal látta el a katolikus egyházat. Kapuépítmény előtt áll a király, fején a magyar korona, s a hozzá járuló püspököknek adománylevelet ad át. A kép balszélére világi férfiak kerültek, köztük az építőmester és segédje, kik tervrajzokat készítenek az újjáépítéshez, mellettük az építés szerszámai. Királyi adománylevél átadását ábrázolja az utolsó boltszakasz mennyezetképe is. (60. kép) Ezen III. Ferdinánd 1648-ban adománylevelet ad az újonnan alapított nagyszombati papi szemináriumnak, a Seminarium Generale-nak, másik nevén a Collegium Rubrorumnak. Baldachinos sátor alatt, faragott címeres trónusán ül az uralkodó, s adománylevelét az elébe járuló vörös reverendás papoknak, a Seminarium képviselőinek adja át. Balján katonai kísérete, jobbján pedig az akkori esztergomi érsek Lippay György áll. A katonákkal átellenben a jelenetet a magyar urak egy csoportja szemléli. III. Ferdinándot a magyarországi ellenreformáció igen aktív pártfogójaként tartja számon az egy89