„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Galavics Géza: Dorffmaister István történeti képei

téneti kép kapcsán. Ez a kép, Dorffmaister következő történeti képe, különös módon egy oltárkép volt a szombathelyi székesegyház számára. Egyértelműen a történeti képek közé soroljuk, noha szakrális funkcióra készült. Már témaválasztásában is pontosan érzékelhető az a határ, amelyen átlépve a kép egy másik műfaji tartományban is értékelhető. A megrendelő Szily püspök ugyanis lemondott a másfélévszázados képi toposz, a „Szent István felajánlja az országát Máriának" ábrázolási formáról (a kép első vázlatán még ez szerepelt), s legendás esemény helyett valóságos történetet, a mai kereszténység kezdeteinek meghatározó eseményét festette meg: Szent István megalapítja a pannonhalmi apátságot. (57. kép) Szent István magyar ruhában, s a magyar koronázási palástban áll egy klasszicizáló diadalkapu előtt magyarruhás udvari emberei és katonái kíséretében. Németes öltözetű építőmester áll előtte, s egy háromhajós templom alaprajzát mutatja a királynak. A király mögött püspöksüvegben és pásztorbottal Pannonhalma apátja, aki a szent királlyal együtt a tervrajzot nézi. Az oltárkép-funkcióra, a kép szakrális jellegére csak a Szent István feje körüli halvány dicsfény és a kép legfelső részének angyalcsoportja utal, de egyik sem zavarja a kép világi karakterét. Tiszta, világos szerkezetű, jól áttekinthető és Jól olvasható" történeti kép, egy határozott és koncepciózus megrendelő szándékainak kifeje/ője.

19 A megrendelő Szily János püspök a vezető magyar katolikus klérus jellegzetes alakja, a Mária Terézia alapította szombathelyi egyházmegye első püspöke volt. Művelt, Rómában tanult főpap, új püspöki palota, új székesegyház, új papi szeminárium megépítője s rangos műalkotásokkal berendezője. A felvilágosodás térnyerését a katolikus egyházra nézve veszélyként élte meg s egyházpolitikája miatt szemben állt a felvilágosult abszolutizmussal, összeütközésbe került II. Józseffel. Ugyanakkor művészetpártolásában, egyházszervezési gyakorlatában a felvilágosodás számos elemét átvette és alkalmazta.

20 Maga a „Szent István apátságot alapít" jelenet kiválasztása is ilyen jellegű. Ugyanis azt, a korabeli prédikációkból jól ismert, modern uralkodót népszerűsíti, aki mindenekfölött „népének boldogítására" törekszik, ezért alapít és támogat egy katolikus egyházi intézményt is. A szombathelyi székesegyház oltárképének témaválasztása ily módon félreérthetetlen tiltakozás a II. József által is képviselt egyházpolitikával szemben. Az 1792-ben festetett oltárképen ugyanis Szent István olyan apátságot alapít, amelyet II. József 1786-ban feloszlatott. Szily püspököt II. József rendelkezése már akkor, a feloszlatásakor keserűséggel töltötte el: „mindenki tudja, mit várhat a többi apátság, ha az anyát, a legrégebbit sem kímélték" - írta a dömölki bencés apátnak.

21 Jelkép volt tehát számára Pannonhalma, különleges vonzalom fűzte hozzá. Tudta ezt róla Pannonhalma főapátja is, s közvetlenül a föloszlatás előtt őhozzá menekítette a Mária Teréziától ajándékba kapott Szent István palástot, a rend különleges ereklyéjét, (amelyről akkor még úgy tudták, hogy valóban Szent István korából való).

22 Szily püspök pedig, amikor Dorffmaister Istvánnal székesegyházába oltárképet készíttetett, azon hiteles Szent Istvánt kívánt megfestve látni, valósághű koronázási palásttal és jelvényekkel. Ezt kérte számon Dorffmaisteren is, aki a hagyományos művészi felfogás szellemében válaszolt a már idézett, „a festőnek és költőnek minden megengedett" mondatával. Ám végül a megrendelő igazsága érvényesült, aki a koronázási palástról és a koronázási jelvényekről metszetelőképek követését kérte a festőtől. Dorffmaister az oltárkép megfestésekor használta is a Szilytől ajánlott s ma is azonosítható metszeteket: egy német kiadó lapját, és Czetter Sámuel a koronázási jelvényeket párnára helyezve ábrázoló rézmetszetét.

23 Az oltárkép történetiségét, az ábrázolás hitelét részben ezek a részletmegoldások hordozzák. Dorffmaister azonban nemcsak a részletek, hanem a kompozíció egészének kialakításában is metszetelőképre támaszkodott: Vinzenz Fischernek, a bécsi Képzőművészeti Akadémia tanárának „Szent István püspökségeket alapít Magyarországon" témájú kompozíciójára.

24 (58. kép) Ezt alakította át az oltárképen, ahol a palástban és koronázási jelvényekkel ábrázolt szent királyt nagyszámú magyar ruhás kísérővel vette körül, s az építőmestert Szent Istvánnal állította párba. Dorffmaister oltárképe évekkel korábban elkészült, mint a székesegyház, amelybe a megrendelő a festményt szánta. Úgy tűnik, Szily püspök mégis megtalálta a módját annak, hogy az oltárképet elkészülte után leendő közönségével megismertesse. Források szólnak ugyanis arról, hogy Dorffmaister képe már 1792-ben egyértelműen sikert aratott. A korszak a II. József halála utáni nagy nemzeti felbuzdulás ideje, a magyar nemesi ellenállás diadala az uralkodó németesítő törekvéseinek bukását követően. Nemzeti hagyományok éltetése, a magyar ruha látványos és demonstratív viselete, a magyar nyelv újbóli térnyerése ennek megjelenési formái. Dorffmaister képe ebben a légkörben született és sikerét is ennek köszönhette. Közönsége ugyanis megérezte benne a témaválasztás újszerűségét, a kifejezés frissességét, az ábrázolás modernségét, s a képnek önálló, a megrendelő szándékaitól némiképp eltérő értelmezést adott. Ezt egy egykorú, a képről írt magyar versből ismerjük, miként azt is, hogy a közönség e része nem a kolostoralapítás/feloszlatás