„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Galavics Géza: Dorffmaister István történeti képei

keztek a képekről.

11 Népszerűségüket e följegyzéseken túl az is mutatja, hogy II. Lajos képmásáról a 19. század első felében több másolat is készült (Mohács. Múzeum; Pécs, Püspöki Palota; Siklós. Vármúzeum; Magyar Nemzeti Múzeum), s a fiatal Borsos József 1837-ben megrendelést is kapott, hogy mind a három képet lemásolja (kat. sz. 8183.). Másolatai fennmaradtak, s közülük az első mohácsi csatát (kat. sz. 85.) és II. Lajos páncélos képét (kat. sz. 84.) litográfiában is megjelentették.

1

" Noha a képek megjelenési formája némiképp hagyományos, mert azok egy katolikus főpap nyári rezidenciájának díszítését szolgálták, mégis a 18. század végi, 19. század eleji látogatók állandó figyelme és érdeklődése, az elkészült másolatok viszonylag nagy száma egyértelműen jelzi, hogy világi és közösségi funkciót betöltő, sikeres műalkotásegyüttes született. Dorffmaister István mohácsi műveit ezért tarthatjuk a magyar történeti festészet előfutárának, vagy még inkább induló darabjainak, így érezte ezt az egykorú közönség is, s ezért talált a három kép utat magának - akár másolatokon keresztül - a reformkor közönségéhez is. Dorffmaister későbbi magyar történeti képei, funkciójukat tekintve a mohácsi képekénél hagyományosabb közegbe készültek, s ez határozta meg műfaji sajátosságaikat. Két évvel követte a mohácsi képeket a szigetvári plébániatemplom kupolafestménye, amelyen Dorffmaister 1788-ban Szigetvár elestét és visszavételét festette meg. Mennyezetkép ez is. mint a szentgotthárdi, hasonló formai és kompozíciós megoldásokkal. A megrendelő a város kegyura, gróf Festetich Lajos volt. amint ezt unokaöccse, a mohácsi csatamező mellett Szigetvárt is felkereső ifjú Festetich László és nevelője feljegyezték: 1797 szeptember 5-én ^megjártuk a várost - írták -, többek között megnéztük a török által épült s most tsinosan ki írt [festett] Plébánia templomot. Boldogult Festetich Lajos nagybátyám azt a töröktől való visszavételnek századik esztendejében Dorj

me ister hires képíró által kifestette [így!] Л' ezen négy különféle esetre [eseményre] mutató szavakat íratta a képek alá." Ezután sorra vették a mennyezetkép kronosztikonos feliratait, amelyek, miként Szentgotthárdon is, kijelölik az eseménytörténet fordulópontjait, meghatározzák a falképek tematikáját, s tudósítanak a megrendelő szándékaról.

13 Dorffmaister szigetvári falképe a kupola teljes körét kitölti, középpontjában az égiek - Szentháromság az angyalok karával és Szűz Mária - ábrázolásával, a széleken pedig frízszerűen, egymástól nem elválasztva az események megjelenítésével.

14 (45. kép) Ezt fogja körbe egy a szentgotthárdihoz hasonló festett kupoladob, s az ezen kialakított mezők hordozzák a feliratokat: SOLIMANJ ZRINIQ VE / FA TÍS S VBDITA (Szolimán és Zrínyi végzetének beteljesedésével elbukott), írják az elsőn, amelynek évszáma, 1566, Szigetvár elestének idejét adja meg. A felirat arra utal, hogy a városvédő Zrínyi Miklós és az ostromló török császár, Szolimán élete is egyszerre ért véget. Ezt ábrázolja a felirat fölött a mennyezetkép is. Késő barokk várkapu felé nyomulnak két oldalról a török katonák, s közrefogják és megragadják a várat kivont karddal védelmező magyar ruhás Zrínyi Miklós alakját. Zrínyi mögött még magasba emelkedik a magyar zászló, de a hőst már legyűrték, s ő tekintetével az égiek, a felhőkön lebegő Szűz Mária felé fordul. Ellenfele. Szulejmán szultán, aki a várostrom idején természetes halállal halt meg, a képen a várkaputól jobbra, nyitott sátrában, bíborszínű halotti ágyán fekszik. A jelenettel átellenben kapott helyet a mennyezetkép második felirata, s ez a török uralomról szól: SVBL VNA His PLANXIT (122 évig nyögött a félhold alatt). Fölötte fölmagasló félholdas zászlók alatt turbános török katonák gyülekeznek, s körükből lovon menekül egy császári katona. E kompozíciós csoport előterében feltűnik újra a szentgotthárdi falképről ismert felfordult lótetem, s hasonlóképpen a fonott kosarú ágyúállás motívuma is. A harmadik felirat, amely a főoltár fölötti falmezőre került. Szigetvár felszabadításáról emlékezik meg: REVINDICATA FAME JVRE / VETERI EXVLTA VERÁT (Éhség által ősi jogon 1688-ban visszaszerezve örvendezett). A felirathoz tartozó képmezőnek a felszabadítás és a diadal a témája, miként a vele átellenben lévő ábrázolásnak is. Az elsőn császári hadvezér - nyilván a Szigetvárat kiéheztető és megadásra kényszerítő Vecchi ezredes - fogadja a meghódoló előkelő törököt. (47. kép) A diadal jeleként lábát török fegyvereken és elesett katona fején tartja, s kivont kardját a győzteseknek járó babérággal fonták körbe. Oldalán magyar tiszt áll, ő fogja a magyar címerrel kiegészített kétfejű sasos császári zászlót. Mögöttük magyar katona kenyeret nyújt egy kiéheztetett töröknek, az előtérben pedig törökülésben ábrázolt turbános fiúcska kukoricát majszol. A szembenéző oldal ábrázolása is ezt a témakört folytatja. Lovas csapat küzdelme zajlik itt a szentgotthárdi és a mohácsi képeken is szereplő kompozícióban, s a harcnak a lófarkas törökök a vesztesei. Odébb a vár rácsos kazamatájához hadvezér érkezik kíséretével szabadulást hozva egy falhoz láncolt keresztény fogolynak és egy gyermekeivel rabságba hurcolt asszonynak is. (48. kép) Angyal száll a jelenet fölött a győztesek felé, s kezében kereszttel és babérággal hirdeti a kereszténység győzelmét. Triumphus tehát Dorffmaister festménye, s ket86