„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Galavics Géza: Dorffmaister István történeti képei

ám a kompozíció meghatározó eleme hangsúlyosan a csatajelenet körbefutó fríze lett. Élénk színekkel, mozgalmas csoportfűzéssel, erős tömeghatással kiemelve. A boltozat ovális mezejének szélén fut körbe a harcolók jelenetsora, négy nagyobb csoportból összeállítva s egy fonott sánckosarakkal megrakott ágyúállás képével kiegészítve. A kép bal szélén, ágaskodó fehér lován császári hadvezér vágtat elő, mögötte hadizászlók, lábánál leboruló török, oldalánál pedig egy császári zsoldos lándzsával taszítja a mélybe turbános ellenfelét. A hadvezér maga Montecuccoli, neki hozza a győzelmi babért a Madonna oldalától érkező angyal. A sor gyalogosok párharcával folytatódik. Halott katonák és lótetem között keresztény katona ragadja meg egy török üstökét, majd a falkép középpontjában a jelenet legmozgalmasabb csoportja, ágaskodó lovak, földre zuhant lovasok közelharca következik, mindenütt sebesült és halott katonákkal. A csatajelenet körbefutó ívét végül egy bravúrosan megfestett lovasfigura zárja, s Montecuccolival átellenben a török hadvezér menekül vágtatva, hátrahagyva hadseregének sebesült és elesett katonáit.

5 Égi tartomány és földi régió határozottan szétválik a kompozícióban, s ez felerősíti a csatajelenet hatását, növeli művészi hitelét. A kettő között inkább gondolati, mint vizuális összefüggés van, s erre utalnak a falképeket értelmező latin chronostichonos feliratok is. Az első a falkép témáját nevezi meg, s megadja az esemény évszámát is: LVNA LEOPOLDI REGIS PROSTERNITVR ARMJS - (A [féljholdat földre terítik Lipót király fegyverei - 1664), a második pedig a falkép megrendelőjének programját foglalja össze. Ennek felirata múlt és a jelen, s általa égiek és földiek között teremt kapcsolatot, amikor így ír: VT PER TE FIDEI PROSTRATVS FVGERAT HOSTIS HIC PER TE MATER TVTVS ET ESTO LOCVS fAhogy általad szétszórva futott a hit ellensége, Úgy legyen oltalmad alatt, Anyánk, biztonságban e hely - 1784). A szentgotthárdi csata példáját idézve a cisztercita szerzetesek e mennyezetképpel Mária oltalmába ajánlották Szentgotthárdot és lakóit. A szándékuk hasonló ahhoz, mint amelyet 1764-ben az alapkőletételkor fogalmaztak meg az alapkőbe helyezett Mária-kép feliratával: Tibi Mater Alma Pia! Neked édes, kegyes Anya! Dedicata sint haec tria Három légyen felajánlva, Locus, corpus, anima E hely, a test, s a lélek. Sis ProtectrixNostri Coetus, Szószólója légy körünknek, Cujus TU Patrona vetus, Te, védője eleinknek, Vide nostra nominal Tartsd számon nevünket!

6 Hasonlóképpen ezt a gondolatot formálták képpé a mennyezetkép alatt helyet kapott Magyar szentekoltár képével, amelyen Szent István, Imre és László ajánlják az országot Mária oltalmába s lent kivont kardú angyal őrzi Magyarország címeres határkövét (M. Gusner, 1764).

7 Itt is és a mennyezetképen is a magyar barokk hagyomány klasszikus és évszázados toposza, a Patrona Hungáriáé gondolata tér vissza, Szentgotthárdra és lakóira vonatkoztatva. Hagyományos ez a gondolkodásmód a mennyezetképnél, s ugyanakkor modern is, mert érvelése nagyon is konkrét, evilági. Példáját a modern történelemből vette, s a boltozaton a hely eleven hagyományú, országos jelentőségű történeti eseményét idézi. Modernségét mégis mindenekelőtt festői megfogalmazásának köszönheti, a szokatlanul új hangnak, a történeti érvrendszer határozott és erőteljes képi megjelenítésének. Dorffmaister érdeme ez, aki a templom boltozatára a magyarországi barokk egyházi festészetben addig ismeretlen és ezért szokatlan, látványos csataképet festett, a történeti eseményábrázolás határozott dominanciájával. Bár nincs adatunk arra nézve, megbízói mennyire voltak elégedettek munkájával, mégis a következő évek hasonló típusú megrendelései, s az a körülmény, hogy a heiligenkreutzi/szentgotthárdi ciszterciták egy évtized múlva újra Dorffmaisterhez fordulnak a rend történetének megfestetésekor, a sikert és az elismerést jelzi. Két-három évvel szentgotthárdi munkája után 1787-ben Dorffmaister István a Dunántúl másik szegletében kap megbízást: két, törökkel vívott csatát kell megfestenie a pécsi püspök mohácsi nyaralókastélyába. Az elkészült képeknek hamar híre ment s amikor 1797-ben a fiatal Festetich Lászlót, Festetich György fiát nevelője, Péteri Takács József elvitte Mohácsra, feljegyzésükben a képeket is említik: „Földszint van egy szoba, melynek két oldalán van vászonra ritka szépséggel Dorfmeister soproni képírótól lefestve egyik oldalon ama szerencsétlen mohácsi ütközet, melyben az ország főembereivel maga a király is, 11. Lajos 1526-ban elveszett, a Csele nevű patakban, mely akkor a Duna kiáradásától feldagadott. Le vagyon fest\>e az ő képe különösen is a történetet ábrázoló kép mellett egy bécsi originális után. A másik oldalon lévő kép a törököknek Pálffy János által legutóbbi megveretésöket a mohácsi mezőn adja elő. ...Ezeket ... megnézegetvén, ki küldött a Püspök ur maga lovain azon helyre, ahol a közönséges vélekedés szerint veszett el Lajos király. Most azon patak egészen ki volt apadva a nagy szárazság miatt, egyébkor malmot hajt ott a víz. Láthatni még ott az oszlopnak alsó márványkövét, melly régenten a szomorú esetnek emlékezetére volt emelve, s amellyet meg akar újítani ő Excellentiája.

,,s Noha a két képet 1859-ben eltávolították az épületből, azok fennmaradtak s sokáig a mohácsi temetőkápolnát díszítették. Az öt és 84