„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)
Zsámbéky Mónika: A templomfestő Droffmaister István II. 1781–1797
ellátására nyúli birtokát adta át, így a templom kegyura Szily püspök lett, aki 1786-ban Dorffmaistert bízza meg a templom kifestésével. 17 A munkákról a megbízást és a levelezést őrzi a szombathelyi püspöki levéltár. Szily 1785. október 12-én ír levelet Dorffmaisternek Sopronba, amelyben felvázolja, hogy milyen munkákat kér a nyúli templomban: a szentély teljes kifestését, a fő és mellékoltárokat, a szószékkel szembeni képet hasonlóan a novai Jézus megkeresztelése freskóhoz, továbbá a szerződés és a bérezés megbeszélésére hívja a festőt Szombathelyre. Dorffmaister már október 19-én válaszol a püspöknek, hogy utazik megnézni a nyúli templomot. A következő hónapokban elkészíti az oltárképek vázlatát, majd 1786 tavaszán a nekilát a templomi munkáknak. Áprilistól június 4-ig elkészült valamennyi fal- és oltárképpel. A szentély mennyezetképe Szűz Mária koronázása és Szent Norbert látomása (30. kép), a szentély oldalfalán két nagyméretű falkép szentek alakjaival. A magyar szentek mellett Szent Mihály, Szent Flórián, Szent Márton, Szent Apollónia, Szent Ilona és más női és férfi szentek sorakoznak (31. kép). Az alakok elrendezése tetszetős, világos színeket (sárga, rózsaszín, világoskék, zöld) használ a mester. A főoltárképen is a megdicsőült szentek társasága jelenik meg Szent Borbála vértanúsága mellett (32. kép). A háttérben az égi fényességbe emelkedő figurák lazább elrendezésben jelennek meg és könnyedebb előadásban, mint pl. a csehimindszenti vagy vásárosmiskei Mindenszentek oltárképen. Dorffmaister is büszkén ajánlotta Szilynek, hogy jöjjön megnézni a nyúli festményeket, mert azok jól sikerültek, és meg van vele elégedve. A főoltárt festett látszatarchitektúra veszi körül két pár oszloppal, Szent István és Szent László grisaille alakjával. A díszes párkányon angyalok ülnek és az Egyház allegóriája. A diadalívet és a csegelyeket festett puttók, virágfüzérek, ornamentális díszítés borítja. A diadalív jobb oldalán a későbbi mellékoltár felett Dorffmaister festett angyalfigurája Veronika kendőjét tartja. A falképeket 1916-ban erősen átfestették, 1978-8l-ben restauráltak és lefejtették a ráfestett rétegeket. A hajó falán jobb oldalon egy nagyméretű Kálvária-kép függ, amely beleillik Dorffmaister e témájú képsorozatába. A bal oldalon egy kisebb, rossz állapotú festmény várja a szakszerű beavatkozást: Mária bemutatása a templomban. 18 A Szent Norbert-kép vázlata egykor Sopronban Hiermayer Anna tulajdonában volt, Mihályi Ernő fotóját is közli. 19 Ez időben egy másik püspöki székhelyen, Pécsett is jelentékeny munkát kap. A középkori székesegyház déli hajójához csatlakozó Corpus Christikápolnának kifestéséről Esterházy püspök felszólítására a káptalan tárgyalt a soproni mesterrel. A falképegyüttes sajnos nem maradt meg, az 1882-ben kezdődő nagyszabású átépítéskor megsemmisültek, csupán Szőnyi Ottó részletes leírása alapján ismerjük. 20 A mennyezet boltszakaszaira négy képet festett: 1. A Hit allegóriája (Nőalak angyalokkal). 2. Krisztus Emmauszban két tanítványával. 3. Ábrahám és Melkizedek. 4. Zenélő angyalok az orgonakórus felett. Az északi oldalfalon Mózest ábrázolta a húsvéti bárányevés közben, a déli oldalon Mózest a mannagyűjtő zsidók között. Ez utóbbi képet szignálta a mester: „Pinxit Stephanus Dorffmaister e. caes. R. Vindobon Academia 1786". A kápolna északi oldalán függött az Utolsó vacsora témájú olajkép, amely megmenekült ugyan 1882-ben az átépítés alatti megsemmisüléstől, de hányattatott sors várt rá. Előbb a papnevelde ebédlőjét, majd később a püspöki palotát díszítette, innen a pécs-kertvárosi templomba került, ahol 1950 körül ellopták. 21 A nagyméretű pécsi képet így csak leírásból ismerjük, a függőleges formájú festmény az ovális asztal körül ülő Krisztust ábrázolta a tanítványok körében. Hasonló kompozícióval a szombathelyi püspöki palota számára is festett egy Utolsó vacsora képet 1784ben, amely jelenleg a palota lépcsőházát díszíti (33. kép). Eredetileg a püspökvár előtti úrnapi oltárra készült, amint azt Szily 1784. január 28-án kelt levele említi, ezért a festő figyelmét külön felhívja arra, hogy időtálló festékkel dolgozzon, hogy az időjárás viszontagságainak is ellenálljon. 22 A képért 80 forintot ígér, ami az utolsó árajánlata. A szignált, sötét tónusú képen középen Krisztus vörös ruhás alakja emelkedik ki, feje körül dicsfény, tekintetét az égre emeli és megszegi a kenyeret. Az asztal körül ülő apostolok figyelmesen Krisztusra néznek, a fehér asztalterítőről vetődik a fény az arcukra. A fiatal János arcán elragadtatás tükröződik és két-két apostol hátul állva vesz részt az eseményben. Az asztalon a kelyhen és a kenyéren kívül egy nagy gyümölcsöstál is helyet kapott, s felülről díszes rézlámpás függ Krisztus feje fölé. A szombathelyi képhez hasonló lehetett a pécsi is, az alakok elrendezését és a festésmódot tekintve, amint az Szőnyi Ottó leírásából kiderül. 23 A nyolcvanas években Zala megyében is több falképfestési feladatot kap. A nagylengyelt templomban 24 a főoltárkép (ez elpusztult) mellett a szentélyben festett architektúra előtt Szent István és Szent Imre grisaille alakjai állnak. Az oltár felett az Atyaisten, a szentély boltozatán az Angyali üdvözlet. Mária és az angyal beállítása fordítottja a toponári és novai freskóknak, a kiterjesztett szárnyú angyal gomolygó felhőkön érkezik. A helyszínt nem részletezi, csak a Mária mögötti vaskos klasszicizáló oszlop jelzi a szobabelsőt. A szentély két festett szobra azért érdemel figyelmet, mert többnyire Szent István mellett Szent László az ábrázolt alak, itt viszont Imre herceg jelenik meg és fordul az 48
