„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Zsámbéky Mónika: A templomfestő Droffmaister István II. 1781–1797

hanem a Szentháromság ábrázolásokhoz áll közelebb, amint azt a sitkei, toponári vagy kiskomáromi oltárképekkel egybevetjük. A meztelen felsőtestű Krisztus vörös lepellel és a kereszttel és a vele szembeforduló, földgömbbel megjelenő Atya hasonló beállításban látható az említett templomokban. Mária megkoronázását a nyúli templom szentélymennyezetén ismétli meg a festő néhány évvel később. A kórus fölötti boltozaton Jézus bemutatását látjuk a templomban. A kép központi alakja itt is Simeon főpap, aki kitárt kézzel a templomlépcső tetején áll. Mária és Jézus alakját József kíséri. Egy erkélyről zsidók figyelik az eseményt, a mellékszereplők között Anna prófétanő is jelen van. A mellékoltárkép erősen megsötétedett. Krisztus a kereszten függ, körülötte gomolygó felhőben angyalfejek. A kereszt mellett álló százados alakja szokatlan Dorffmaister képein, általában a kereszt csak magában áll, néhány esetben mellékalak kíséri (pl. Mária Magdolna Hímesházán, Szent Rókus Szigetváron). A Szentlélek-templom falképegyüttese Dorffmaister kiemelkedő munkái közé tartozik. A nyolcvanas évektől a legtöbb megbízást Szily János első szombathelyi püspöktől kapja. Szily 1777. évi kinevezése után nagy lendülettel fog hozzá az egyházmegye központjának kiépítéséhez, szemináriumot, új püspöki palotát épít, nyomdát, könyvtárat létesít. Székhelyét a legjobb mesterekkel építi és díszíti (Melchior Hefele, Franz Anton Maulbertsch, Philipp Prokop stb.), s a Nován kipróbált Dorffmaisternek is számos megbízást ad, jóllehet a legfontosabb festői munkákban Maulbertsch mellett dönt. Dorffmaister a palota Szent Pál termét díszíti 1782-ben nyolc nagyméretű pannóval,

11 1784-ben Szentgotthárdon az apátsági templom mennyezetképén a szentgotthárdi csatát örökíti meg. A püspöki palota sala terrenájában az antik Savaria feltárt emlékeit festi meg antik istenek és antikizáló romok környezetében. A szemináriumban és a székesegyházban készített oltárképeiről a későbbiekben esik szó. Szily nemcsak rezidenciájának fényét emelte, hanem igyekezett a leromlott plébániákat rendbehozatni, új templomokat építem. 1781-ben a kemenesmihályfai templomot olyan rossz állapotban találja, hogy folyamodik a helytartótanácshoz, hogy azt az összeget, amit a Generalis Parochum Cassa részére be kell fizetnie (965 forint 22 és fél krajcár), a mihályfai templom újjáépítésére fordíthassa.

12 1781-ben kiutalják a szükséges pénzt a munkákra, 2896 rajnai forintot, 7 és fél krajcárt.

13 Dorffmaister 1785 júliusában nézi meg a templomot, ahová Szily felkérésére a szentélyben freskót és oltárképet fest. Sűrű levélváltás következik a püspök és Dorffmaister között, a festő többször tartózkodik Kenyériben a Cziráky grófoknál, innen jár át Mihályfára. A szerződést augusztus 22-én kötik meg Szombathelyen.

14 Az elkészült munkáért 160 forintot kapott a festő, melynek első részét, 60 forintot a szerződéskötéskor megkapott, a második részét október 9-én vette fel.

15 A munkák idejére a mester és segédei a mihályfai plébánosnál lakhatnak, de ellátást nem kapnak. A püspök gondoskodik a festő utaztatásáról Sopronból Mihályfára és a munkák végén vissza. Szeptember 7-én Dorffmaister Szilynek ír kérő levelet, aranyat és festéket akar vásárolni a munkájához egy Candito nevű kereskedőtől, aki Szilynek az aranyfestéket szokta szállítani. Október elejére elkészül a szentély kifestésé és az oltárkép is, Dorffmaister már Zala megyei munkákra indul.

16 A templom védőszentje Szent István, a főoltárkép az első vértanú megkövezését ábrázolja (28. kép). A festményt festett oszlopos oltárarchitektúra veszi körül, amit Dorffmaister előszeretettel festett fiával együtt. Kétoldalt Szent István és Szent László aranyszínű grisaille szobra áll. A szentély oldalfalát húsos akantuszlevelekből kialakított tekergő indák borítják, köztük rozetták és puttófejek. A szentély bal oldalfalát valódi ablak töri át, szemben a jobb oldalon hasonló osztású festett ablak. A főoltár fölött festett kazettás látszatkupola, előtte a HitRemény-Szeretet szimbóluma: könyvet és lángoló kelyhet tartó súlyos nőalak, mellette angyalok keresztet, horgonyt és szívet fognak a kezükben. A szentély mennyezetén ovális mezőben Izsák feláldozása-jelenet. A véres áldozat bemutatására készülő Ábrahám feje kissé elnagyolt, a széles mozdulattal érkező angyal hatalmas leplet húz maga után. Az angyal és az előrehajló Izsák is áttöri a képmező keretét. Ez jellemzi a főoltár feletti falképet is, a gomolygó felhő, amin a Hit nőalakja ül, átvágja az oltárarchitektúra íves keretét. A főoltárkép közepén áll a szent megroggyanó térddel, fehér ruhában, sötét köpenyben. Kitárt karjának átlós iránya a kompozíció fő vonalát határozza meg. Körülötte zsúfoltan alakok, az egyik lehajol kőért, másik ruháját tépi. Balra két férfi beszélget, Szent Pál - ekkor még Saul - a kövezők ruháját, egy vörös leplet őriz. Fölül angyalok körében a feltámadt Krisztus kereszttel. Atyaisten és a Szentlélek galambja - ez a fölső sáv átvétel a Szentháromság-ábrázolásokból. Az egyik angyal pálmaágat és koszorút tart a szent fölé. Szent István felfelé tekintő földre rogyó alakját ellentétes beállításban a mester a szombathelyi püspöki palota Szent Pál termében már megfestette, abban a jelenetben, amikor Pál búcsúzik az efezusi hívektől. Ez utóbbi képen a nagy érzelmi kitörést és Pál beállítását túl patetikusnak érezzük (29. kép). A Győr megyei Nyúl düledező templomát Mária Terézia személyes költségén építik újjá 1769-1776 között. A győri püspök a szombathelyi szeminárium 47