„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Zsámbéky Mónika: A templomfestő Droffmaister István II. 1781–1797

mellett már kevéssé őrzik Dorffmaister keze nyomát. A főoltárképről a kiskomáromi hasonló kapcsán már esett szó, ezért lássuk inkább a mellékoltárokat! A baloldalin a Szentcsaládot láthatjuk, amint egy angyal és a Szentlélek galambja oltalma alatt halad a köves úton (20. kép). A szakirodalomban a szállást kereső Szentcsaládként említik, de inkább az Egyiptomból visszatérő Szentcsalád vagy a jeruzsálemi ünnepre igyekvő Szentcsalád címet adhatjuk neki. Mária és József közrefogják a tíz év körüli Jézust, Mária a kezét fogja. Gyengéden tekint fiára, aki fejét hátrafordítva anyját figyeli. József mellettük halad, vállán botra tűzött batyu, kezével mutatja az utat. Teljesen megegyező, csak nagyobb méretű a bakonybéli apátsági templom számára 1779-ben készült oltárkép (kat. sz. 18.). Ez utóbbi hibás címmel szerepel a szakirodalomban: Garas Klára óta

4 a Menekülés Egyiptomban címet vették át a későbbi idézők, pedig Jézus itt nem csecsemő, hanem nagyobb gyermek, így életének egy későbbi epizódját jelölhetjük meg a képpel. A jobb mellékoltár témája: Szent Anna tanítja Szűz Máriát (21. kép). Szent Anna ölében ül a gyermek Mária, mindketten a kezükben tartott könyvbe mélyednek. Mögöttük áll Joachim, kitekint a képből, arckifejezése merev, nincs bensőséges kapcsolatban az anya és lánya párral. A jelenet szobabelsőben játszódik le, a kép több helyen erősen átfestett. Ez a téma is többször előfordul Dorffmaister oltárképein,

5 de nem emelkedik az átlagos képei fölé, inkább a gyengék közé sorolhatjuk, éppúgy, mint a turbéki mellékoltárképet. Más felfogású, és színvilágában is élénkebb a soproni Szent Annakép, mely az egykori törvényház kápolnájából került a múzeumba (kat. sz. 63.)

6 Bár Dorffmaister szerzősége nem bizonyítható, és több érv ellene szól, Anna fejének profilja más Dorffmaister-képeken hasonló megoldású. A toponári templom szentélye és hajója is freskókkal borított. A mennyezetképek a hajó egy-egy boltszakaszában ellipszis alakú mezőbe készültek, a bejárattól a szentély felé Mária életének jelentős állomásait mesélik el a híveknek. Az első jelenet az Angyali üdvözlet. Mária lépcsős emelvényen térdelve fogadja az angyal híradását. Mögötte szék, egy ruháskosár és ólomüveges ablak jelzi a szobabelsőt. A nagy szárnyú, kavargó lepelben érkező angyal hasonló a röviddel utána a soproni Szentlélektemplomban készülő angyalalakhoz. A szereplők beállításában azonos megoldást találunk a novai mennyezetképén is, bár ez olyan rossz állapotban van, hogy a részletek nehezen tanulmányozhatók rajta. A második boltszakasz Mária és Erzsébet találkozását mutatja be (22. kép). Erzsébet egy klaszszicizáló ház előtt áll, itt fogadja a lépcsőn felfelé lépő Máriát. A természetes környezetben lejátszódó jelenetben mindössze a lebegő puttó utal az esemény természetfölötti vonatkozására. A képmező nagy részét az architektúra tölti ki, a jobb oldalon álló épület elég szervetlenül illeszkedik a képbe, derékszögben elforgatva látható. A két nőalak sokkal hangsúlyosabban szerepel a kenyéri főoltárképen, férjeikkel és mennyei angyalsereggeh körülvéve. A harmadik boltszakaszban Jézus bemutatása következik (23. kép). A vaskos pillérekkel alátámasztott centrális templomtér felül kerek opeionnal nyílik meg. Kétoldalt kőkorlát határolja a teret, amelyben nagyjából szimmetrikusan rendeződnek a figurák. Ezt a szimmetriát hangsúlyozza a kitárt karú Simeon, és Mária ill. Anna prófétaasszony alakja. A lépcsőn, kupolatérben megfestett jelenetet Dorffmaister barokk elődeitől vette át (Tiziano, Tintoretto, Troger), Tűrj én, Császáron, Nován, Sopronban (Szentlélek-templom) és Kismartonban (Hegyi templom) is megalkotta. A novai a legsikerültebb, látszatkupolája nagyobb szabású, figurái lendületesebbek. A szentély mennyezetére a Mária mennyebevitele-jelenet került. A barokk által igen kedvelt témát, amely a földi és az égi szférát együtt jeleníti meg, Dorffmaister több mint tucatszor festette meg. A kompozíció fő elemei az alsó sávban a nyitott kőkoporsót körülálló csodálkozó apostolok és a felhőgomolyaggal elválasztott fölső sávban az angyalok által mennybevitt Istenanya. Az elliptikus képmező kitöltésére az apostolok figuráit alul széthúzza, különböző testtartásban ülnek vagy térdelnek, de mindegyik fölfelé tekint. A megdicsőült Mária mögött sugárkoszorú szórja fényét, két angyal emeli a magasba. Az apostolok gesztikulálása ellenére az egész jelenetet jóval statikusabbnak érezzük, mint a novai vagy a soproni Assuntát. A kompozíció előképéül Dorffmaister számára a biztosan ismert Tróger- (obernzelli oltárkép metszete), Ricci(Bécs, Karlskirche) vagy Maulbertsch-képek (Győr) szolgálhattak. A toponári freskó figurái az erős átfestés miatt nem mutatják Dorffmaister megszokott arctípusait. A toponári templom egységes belső díszítésű, a boltozatok üresen hagyott részein, a mellékoltárok, az ajtók és ablakok keretezéseként levéldíszes, akantuszos ornamentika fut körül, vázákkal, volutákal, kagylómotívumokkal variálva. A szentélyben az oratórium és a sekrestye bejárata fölött az egyházatyák kerek grisailleképe látható. A templom képegyüttese nem emelkedik az átlagos Dorffmaister-művek fölé. Az 1781. év termése afülesi (Nikitsch) ZichyMeskó kastély kápolnájának mennyezetképe. A kastély a falun kívül, régen Gálosházának nevezett részen áll egy nagy angolpark közepén, jelenleg is a Zichy család tulajdonában.

7 A kastély északi szárnyában található a kápolna ovális szentéllyel. A má45