„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Zsámbéky Mónika: A templomfestő Droffmaister István II. 1781–1797

kiskomáromi (ma Zalakomár, Zala m.) templom, ahol három oltárkép mellett 1781-ben megfesti a szentélyben a főoltárkép két oldalán Szent István és Szent László szoboralakját, a mennyezeten Szent Péter és Szent Pál búcsúját (17. kép), a szentély oldalfalán fülkében álló Mária Immaculatát.

1 A hajó kifestésé csak 1793-ban következett be, ide szokatlan módon történelmi témák kerültek: Szent István felajánlja a koronát (18. kép), I. András helyreállítja a kereszténységet, III. Ferdinánd a nagyszombati Seminarium Generálénak adományozza Kiskomárom birtokát.

2 Az 1772-ben épült templom dekorációjának a megrendelője az esztergomi káptalan volt, amely az óbudai prépostság kiskomáromi birtokának kezelője volt. A képek témáiban csak a hajó freskói hatottak újszerűen és fontos politikai tartalmat is képviseltek a kortársaknak, az oltárképek (Szentháromság, Szent Pál és Angyali üdvözlet) a megszokott képi megfogalmazást mutatják. A Szentháromság-téma Dorffmaister képein többször szerepel, oltárképen (Sitke 1774, Toponár 1781, Feketeváros [Purbach] 1788 ) és freskón egyaránt (Kenyéri 1778, Nova 1779, Ormándlak 1780-as évek). A kiskomáromi oltárkép (16. kép) különösen a toponárihoz (19. kép) áll közel, mindkettőn átlós szerkesztésmódot alkalmaz, a meztelen felsőtestű és lábú Krisztus szembefordul és majdnem egyvonalban ül az Atyával. A nagyméretű kereszt Toponáron hangsúlyosabb helyen szerepel, Kiskomáromban a háttérbe szorul. A két isteni személy mellett Kiskomáromban az angyalok alárendelt szerepel játszanak, míg Toponáron jobb oldalon egy fölfelé nyúló, lebegő, nagyszárnyú angyal erősen kihangsúlyozott. Ezt a fölfelé igyekvő, erősen megvilágított angyalfigurát Sitkén is láthatjuk, kiterjesztett átlós kéztartása fontos kompozíciós irányt erősít. Míg Kiskomáromban és Toponáron a képmezőt teljesen betöltik az alakok, Sitkén levegősebb a szerkesztésmód, Krisztus az Atyától, de különösen a fent szárnyaló Szentlélek galambjától jobban eltávolodik. A Szent Pál mellékoltárkép az apostol börtönbeli jelenését mutatja be. A kék-sárga ruhában széken ülő szent karját széjjeltárva elragadtatva tekint fölfelé, ahol egy angyal suhan el. A bal sarokban vörös köpenyben könyvet tartó alak Pál egyik tanítványa lehet. A rossz állapotban lévő, megsötétedett mű nem tartozik a mester jól sikerült képei közé. A másik mellékoltárkép az Angyali üdvözlet jelenetét mutatja be, amely a Mária-ciklusok kötelező része. Dorffmaisternek is sok helyen volt alkalma megfesteni ezt témát: Türjén főoltárképen (1764), Nován (1779), Toponáron (1781) Sopronban a Szentlélek-templomban (1782) és Nagylengyelen (1787 körül) mennyezetképen. A türjei és a kiskomáromi oltárkép összevetéséből láthatjuk jól, menynyit változott húsz év alatt Dorffmaister festői felfogása és kifejezőkészsége, véleményünk szerint kedvezőtlen irányban. Kiskomáromban Mária és az angyal figurája zömök, statikus, Gábriel suta mozdulattal közelít Máriához. Hol van már a türjei angyal légiessége, finom mozdulata, Mária kecses, hódoló alakja! Türjén a helyszín bemutatása is fontos, itt csak a két szereplőre összpontosít, a környezet részletezését elhagyja. A kiskomáromi szereplők hasonlóan a nyolcvanas évek legtöbb szentjeihez földközelibb, hús-vér emberek, nem misztikus hősök. A szentély mennyezetén az óbudai Szent Péter és Pál prépostság (a plébánia kegyura) tituláris szentjeit találjuk meg. A Szent Péter és Pál búcsúja szintén sokszor előfordul a festő oeuvre-jében (Császár főoltárkép 1775-76, Tüskeszentpéter mellékoltárkép 1776, Nova mellékoltárkép 1779, Lépesfalva főoltárkép 1796). Míg az oltárképeken a jelenet az apostolfejedelmek figurájára koncentrálódik és csak néhány mellékszereplővel egészül ki (keresztet tartó katona, angyal, gúnyolódok), addig itt a nagyobb felület több teret ad Dorffmaister mesélőkedvének. A kép középpontjában balról az idősebb és alacsonyabb Szent Péter, jobbról a magasabb Szent Pál egymást átölelve állnak. Pált egy mögötte álló pribék próbálja kötéllel arrébb vonszolni. Csoportjuk felett a vértanúságot jelképező pálmaágat tartó angyal lebeg. Az előtérben félmeztelen katona a többiek segítségével emeli fel Péter keresztjét. Az ovális képmező alján félkörívben fegyveres, tarkaruhás katonák helyezkednek el különböző testhelyzetben, nincsenek kapcsolatban a két főalakkal. Ugyanebben az évben kap megbízást Festetics Lajostól, hogy az 1779-81 között épült kegyúri templomát Toponáron (ma Kaposvár része) fal- és oltárképekkel díszítse ki.

3 Festetics a festőt esetleg Szily Ádám révén ismerhette meg, akitől 1769-ben megvásárolta Szigetvárt. Dorffmaister Szily Ádám sárvári várának dísztermét és toronyszobáját 1769ben festette ki. A kegyúr és a festő később is kapcsolatban álltak, 1786-ban Egyeden festett tájképeket a'gróf számára. Festetics a 18. században közkedvelt marianus tematikát jelölte ki Dorffmaister számára. A főoltárkép Szentháromság ábrázolását festett architektúra kereteli, a kannelúrázott oszlopok előtt Szent István és Szent László grisaille alakja áll. A mellékoltárok Mária oktatását és a Hazatérő Szent Családot mutatják be. A mennyezetképek egy-egy boltszakaszban Mária életéből merítenek témát: Angyali Üdvözlet, Vizitáció, Jézus bemutatása a templomban, Mária mennybevitele. A falképeket kétszer átfestették, 1840-ben tűzvész károsította. 1876-ban a bécsi Koggensauer József, 1937-ben a kaposvári Soós István javította és festette át. így a freskók a kompozíciók megtartása 44