„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Zsámbéky Mónika: A templomfestő Droffmaister István II. 1781–1797

A templomfestő Dorffmaister István II. 1781-1797 ZSÁMBÉKY MONIKA 1780 körül Dorffmaister István túljutott pályájá­nak felén, ismert és keresett mester volt az egész Dunántúlon. Egyházi és világi megrendelői bőven ellátták feladatokkal, jelentős falképekkel bizonyí­totta tehetségét: templomok (Tűrje 1760-1764, Gutatöttös 1772, Sitke 1774, Császár 1775-76, No­va 1779, Sopron több templomában stb.), rendházak (Kismarton, ferences rendház 1770, Mesztegnyő fe­rences templom), kastélyok (Sárvár 1769, Ligvánd Nicky-kastély 1773), polgári otthonok őrzik keze nyomát. Soproni lakásán nem sokat időzik, ideje nagy részét utazással, a templomok felkeresésével, vázlatok készítésével tölti. Még 17 munkás év ada­tik meg neki, melyet igyekszik jól kihasználni, sok munkát vállal, hullámzó minőségű eredménnyel. Ekkor már ismeri azokat a nemesi és polgári csalá­dokat (Hunyady, Cziráky, Nicky, Zichy, Festetich, Szily), plébániákat, szerzetesi rendházakat, akik el­látják munkával, és két legjelentősebb főpapi mecé­nását, Klimó György pécsi és Szily János szombat­helyi püspököt is. Klimó halála után Esterházy Pál László veszi át a püspöki előd megbízói szerepét. Dorffmaister hallatlan munkabírását bizonyítja, hogy ebben a 17 évben kizárólag templomi munkája majdnem harminc helyen készül el, ezek részben freskók és oltárképek együttesei, részben csak oltár­képek. Ehhez még hozzájönnek a szép számú port­rék, nagyméretű mennyezetképek kastélyokban és polgárházakban. A jelen tanulmány az 1780 után készült oltárké­pekkel és templomi freskókkal foglalkozik, így ér­telemszerűen az előző tanulmány folytatása. Az eb­ben az időszakban megfestett összes kép részletes elemzésére helyszűke miatt nem vállalkozhatunk, hanem a jelentősebb képegyütteseket vesszük szám­ba és az azonos témák feldolgozásának változásait, variációit. A közel két évtized alatt az alábbi templomok­ban festett falképeket: Kiskomárom 1781, Füles (Nikitsch, Burgenland) Zichy-Meskó kastély kápol­nája 1781, Domolospuszta Hoitsy-temetőkápolna 1781, Ormándlak 1780-as évek, Toponár, Nagylen­gyel 1787 körül, Sopron Szentlélek-templom 1782, Kemenesmihályfa 1785, Nyúl 1786, Pécs székes­egyház Corpus Christi-kápolna 1786 (lebontották), Nagylengyel 1787 körül, Tab 1788 után, Gálosfa, Szombathely szeminárium kápolnája (átépítették), Milejszeg 1792 után, Gyóró 1793-94. Nem foglal­kozunk a templomokban festett történeti témájú műveivel: Kiskomáromban, Szentgotthárdon, Szigetvárott. Oltárképei a következő templomokban ismertek (a fentieken kívül): Turbékról két festmény került a szigetvári ferences kolostorba, a szombat­helyi püspöki palotába jutott az Utolsó vacsora képe, a soproni Dóm, Kisboldogasszony (Kleinfrauen­haid). Pannonhalma, Felsőőr (Oberwart), Zics (bal­dachin), Szentivánfa, Vásárosmiske, Incéd (Dürn­bach), Kabold (Kobersdorf) ev. templom, Oszkó, Csehimindszent, Szarvaskend, Görcsöny, Zalaeger­szeg, Kaposvár, Hímesháza, Lépesfalva (Loipers­bach), Kenyéri, Zanat, Kismarton (Eisenstadt) hegyi templom festményei. Az 1779-80-as években Dorffmaister munkái­nak száma elérte a csúcspontot, a szombathelyi egy­házmegyében is letette névjegyét a novai templom kifestésével. Szily János püspökkel tartott kapcso­lata eredményezte a legtöbb megbízást élete utolsó két évtizedében. Ekkorra birtokában volt a megfe­lelő szakmai tudásnak, tehetségét, amely a hatvanas évek elején talán még többre is feljogosították, ap­rópénzre váltotta. Könnyed, rokokós, légies figurái sokszor vaskossá, nehézkessé válnak. A számtalan­szor megismételt alakok és beállítások sokszor el­nagyoltak, elerőtlenednek. A mesterei és a metsze­tek alapján kialakított kompozíciós sémák néha me­revvé válnak. Festői termése meglehetősen ingado­zó, bizonyára a nagyobb figyelemmel és több idő­ráfordítással készült képek jobban sikerültek, mint a rohammunkában megfestett művek, mert a hitele­zők által állandóan szorongattatott és a népes család ellátásának terhét viselő mester sokszor a jó bor mámorába menekült. Az 1781. évben több templomban is dolgozott nagyszabású falképegyüttesen. Kiemelkedik a 43

Next

/
Thumbnails
Contents