„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Boros László: Dorffmaister István Somogy és Baranya megyei mecénásai

Dorffmaister István Somogy és Baranyai megyei mecénásai BOROS LÁSZLÓ Somogy megyében a földbirtokos családok közül a török hódoltságot csak a tóti Lengyel család vé­szelte át, s tartotta meg a Lengyeltóti körüli falvait. A 18. század első felében kialakult nagybirtokok tulajdonosai, az Eszterházyak, Nádasdyak, Széche­nyiek, Festetichek, Hunyadyak éppen úgy betele­pültek voltak, mint a kisebb birtoktulajdonos Bos­nyák, Jankovich, Szegedy vagy Kisfaludy és Bogyay családok. A török utáni építkezés nem a kastélyokkal, kú­riákkal, hanem a török elől áttelepült horvát, illetve német telepes családok által újra benépesülő falvak házaival, sövény- és fatemplomaival indult. A ko­rábbiak helyébe az első újabb sövénytemplomokat a 17. és a 18. század fordulója körül emelték, amelyek közül számos még a 18. század közepén is funkcio­nált. Az 1730-as évek elején már helyreállított kö­zépkori, valamint egy-két új kőtemplom is állott. 1 A veszprémi egyházmegye igazgatása alá tarto­zó Somogy a megerősödő nagybirtokok építkező fundátorai, mecénásai számára a Bécsből Pozsony közvetítésével érkező új művészi formarend és ki­fejezésbeli ízlés átvételében a püspöki főtemplom nyújtott követendő példát, ugyanis a messze környék első barokk falképei a veszprémi székesegyházban, illetve a Szent Imre templomban létesültek. 2 Kezdetben Baranya megye gazdasági fejlődését is a települések rendezési munkálatai jellemezték. Somogyhoz hasonlóan az egyházi körök bécsi és pozsonyi kapcsolatából Baranyában is az egyház­megye központjában honosodott meg először az új művészi irányzat, majd szertesugárzott a környező és távolabbi településekre. A szerzetesi vagy püspö­ki építkezésekkel, a rendi és plébánia templomok barokk ízlésű megjelenítésével egyidejűleg az anya­gi erejükben és művészi befogadókészségükben egy­aránt gyarapodó főúri rendek, kis- és nagybirtoko­sok által emelt új épületek számos munkaalkalmat nyújtottak az építészet és társművészetei számára. A 18. század második felének festészetét műfaji lehetőségeiben is növelték a tágas templomok, kas­télyok, kúriák falfelületei, ezért a freskómunkálatok száma nagyban növekedett. Bécs fokozódó hatása abban is megmutatkozott, hogy a megrendelők által megszabott tematikán alapuló kompozíciók meg­festésére eleinte az ekkorra felnevelődött új osztrák festőnemzedék mestereit foglalkoztatták. A Magyar­országon működő festők közül a legjelentősebb Franz Anton Maulbertsch, aki negyven éven át volt a hazai világi és egyházi főurak megbecsült festője. Maulbertschet tehetségében ugyan nem, de hazai foglalkoztatottságában mindenképp felülmúlta Dorffmaister István. A oécsi akadémián tanult mester soproni műhelyétől távol, főként a nyugat­dunántúli megyékben, valamint Somogyban és Ba­ranyában is festett a köznemes kegyurak, polgárok, szerzetesek, s az előkelő főpapi körök számára is. 3 Elsősorban a freskófestésben jeleskedett. Ezt ő maga is így vallotta ajánlkozó leveleiben, amelyek­ben bizonyságul jelentősebb munkáira, a kisko­máromi, a szentgotthárdi és a szigetvári freskóira hivatkozott. 4 A bécsi akadémián tanult festő­kortársainak egyike sem folytatott olyan műfajbeli sokoldalúságot tanúsító gyakorlatot, mint Dorff­maister. A főképp fal- és oltárképfestészetben tevé­keny mester kisebb jelentőségű restaurációs munká­kat, stáció-sorozatokat, valamint portrékat egyaránt alkotott, s mindezek megrendelői körének széles társadalmi skáláját, illetve a művészetekhez való kötődését bizonyítják. A hazai festészeti gyakorlat­tal nem támasztható alá e művészi értelemben sok­rétű és nagy területre kiterjedő alkotói szorgalom. A gyakran úton lévő mestert elsősorban nem az őt foglalkoztató megrendelői kör elvárásai, hanem né­pes családjának eltartási gondjai is sarkallták. Dorffmaisternek a dél-dunántúli megrendelőivel létrejött kapcsolata alig dokumentálható. Levéltári adattal mindössze a pécsi, 1882-ben elpusztult fres­kóműve támasztható alá. Egy-két esetben a plébánia irattárak megjelölik ugyan a mecénás személyét, több alkalommal azonban a mesterközvetítés és a kapcsolatfelvétel valószínű módját a templomok is­mert kegyuraságának társadalmi összeköttetései ré­vén határoltuk körül. Dorffmaister első jelentősebb Somogy megyei munkáját a felvidéki eredetű Hunyady család meg­bízása alapján végezte. Hunyady Antal mint Bars megyei alispán, a majki kamalduli szerzetesek 207

Next

/
Thumbnails
Contents