„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Buzási Enikő: Dorffmaister portréi és megrendelői

mindkét méltóságot haláláig viselte. (Fallenbüchl 1988, 129; Fallenbüchl 1994, 102.) Az árverési katalógus leírása szerint a képen szereplő kamarási kulcsok II.(I.) Ferenc monogramját viselik, ami a kép datálását 1792 utánra szűkíti. Keglevich az 1771-ben kapott Szent István-Rend középkeresztjével látható félalakos portréján, háttérben párnán a magyar királyi koronával. A kép stiláris szempontból jól illeszkedik Dorffmaister késői műveinek sorába. (Ld. Niczky György portréja, valamint ismeretlen férfiképmás 1790, függelék 28-29. sz.). A feltehetően hagyományon alapuló attribúciót a stiláris megfontolások mellett elfogadhatóvá teszik azok a rokoni kapcsolatok is, amelyek Dorffmaister megrendelői körébe vezetnek: Keglevich József öccse. Károly révén a Zichyekkel, s távolról a Czirákyakkal is rokonságban állt. (Vö.: Nagy Iván VI. 153, 159; valamint XII. 373, 387.) Irodalom: Dorotheum Aukció 1978/619. 23. kat. sz. 92. tábla. 35. Horváth Zsigmond és Gludovácz József közös képmása 1794 Olaj, vászon Egykor Hegyfalu, Szentgyörgyi Horváth-kastély A Czinke Ferenc által leírtak alapján elképzelhető, hogy a korábbi feltevéssel ellentétben egykor nem a hegyfalui kastélyban, hanem egy hozzá tartozó kerti épületben állt az a nyolcszögletű terem, ahová Dorffmaister saját leírása szerint egy panneau-sorozatot készített. A sorozat egyik darabja egy portré volt, amely Horváth Zsigmondot és Gludovácz Józsefet ábrázolta a Castor és Pollux által megszemélyesített „Igaz Barátság" („Vera Amicitia") szabadkőműves allegóriájában, körülöttük a Horváth-családdal. A többi jelenet a hét világcsodát dolgozta fel. (A terem teljes dekorációjához lásd Boda Zsuzsa e kötetben szereplő tanulmányát.) Az eddigi irodalomban a hegyfalui kastély Gludovácz-kastélyként szerepelt, annak nyomán, hogy Dorffmaister írása bevezetőjében a „Képes termet" Gludovácz József személyéhez kapcsolta. A topográfiai irodalom szerint azonban Hegyfalu a Szentgyörgyi Horváth család tulajdonában volt. {Fényes 1841,

1. 391; Fényes 1851, I. 97; MW Vas vármegye 1898, 41; Vas vármegye és Szombathely 1932, 253.) A sorozat, s a teljes teremdekoráció megrendelőjének tehát a közös képmás másik ábrázoltját, Horváth Zsigmondot kell tartanunk. Horváth Zsigmond (1737-1808) jelentős közéleti pozíciókat töltött be. 1760-1766 között a magyar királyi testőrségnél szolgált, majd a Dunántúli kerületi táblánál lett biztos. Az 1790, 1792, 1796-os években Sopron vármegye országgyűlési követe. 1798-ban már udvari tanácsos, 1806-tól császári és királyi kamarás, 1809-től Békés vármegye főispánja. Jelentős vagyonszerző, birtokai Vas, Sopron, Zala, Veszprém, Somogy, Tolna, Pest, Békés megyékben feküdtek. Szabadkőműves volt, az Állandósághoz címzett bécsi szabadkőműves páholy tagja. (Abaß 1900, 140. Hellebronth 181; Fallenbüchl 1994, 67.) Lehetséges, hogy már első országgyűlési követi megbízása idején háztulajdonos volt Sopronban, az 1793-as összeírásban ugyanis az ő neve alatt szerepel a Szent György utca 11. szám alatti ház, 1798-ban pedig a város adózó polgárainak sorában említik. (Thirring 1939, 337; Thirring 1941, 8.) A jelenet másik szereplőjéről, Gludovácz Józsefről csak annyit tudunk, hogy Keleden volt birtokos, s 1770-ben a magyar királyi kamaránál titkár volt. (Fényes 1851, I. 195; MW Vas vármegye 1898, 50, 565; Vas vármegye és Szombathely 1932, 96; Nagy Iván IV. 415.) Dorffmaister írásában udvari tanácsosnak mondja őt. Egyéb adata nem ismert, és nem tudunk esetleges szabadkőművességéről sem. A portré szabadkőműves barátsághoz kötődő ikonográfiájáról lásd a portrétanulmányban írottakat. Irodalom: Dorffmaister, Stephan: Kurze Erklärung des historisch-gemahlten Bilder Saals zu Hegyfalu. 1794; (Czinke Ferenc) A' Hegyfalvi történetbéli Képes szálának magyarázatja. Vitézi versekben németből szabadon fordította egy tisza-háti magyar... 1794; Szendrei-Szentiványi 1915, 393; Csatkai 1925, 270-271; Fábián 1936, 28-30; Garas 1955, 111, 173, 214; Buzási 1984, 230, 234/66-67. jEmlítésből tudott, bizonytalan szerzőségit művek: 36. Gróf Festetich Károly (1733-1771) 1770 körül A portrét a századfordulón Bécsben Goschwin Graf Seidern tulajdonából állították ki, Dorffmaister Vince műveként. Dorffmaister István munkájaként való meghatározása Garas Klárától származik. A gróf rábaközi birtokai mellett 1761-től már a Szent György utca 11. szám alatti soproni palotának is tulajdonosa volt. (Szabó 1928, 96; Thirring 1941, 8.) Irodalom: Spitzen und Porträtausstellung. Wien, 1906.; Garas 1955, 275/134. j.; Csatkai 1960, 43, Galavics 1965, 234/20. j. 145