„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)
Buzási Enikő: Dorffmaister portréi és megrendelői
A kép alábbi párdarabjával együtt ismeretlen portréjaként került múzeumi tulajdonba. Címere alapján azonban ábrázoltja meghatározható volt: a magyar nemesi viseletben megjelenő fiatal férfi, aki kezét egy Corpus Jurison nyugtatja, Sopron egyik legrégebbi patrícius családjának, a város közéletében évszázadokon át jelentős hivatalokat betöltő Artner családnak egyik tagja. (Ld. Siebmacher Bd. IV/15. 14. tábla) Annak ellenére, hogy a család 18. századi leszármazása meglehetősen jól ismert, a kép ábrázoltja nem pontosítható. Levéltári és publikált adatok alapján csupán annyi biztos, hogy Artner V. Farkas hat fiának egyike: Kristóf Erhard, Farkas Károly, vagy János Lipót tábornok. (Vö.: Házi 1982, 37-38; Petz Dániel krónikája, 145, 182; valamint Soproni Levéltár, XIII/1. Artner család iratai, Genealógia Familiae Artner.) Ugyanis egyedül hármójuk feleségének a neve nem ismert a család férfitagjai közül, így esély van arra, hogy egyikük a Szepes megyei Palocsay-Horváth családból nősült, amint az a párdarabból kiderül. A két kép kompozíciója nem teljesen összehangolt, s egy év eltérés van a datálásban is. A magyarázat talán az, hogy a férfi arckép még a házasságkötés előtt készült, míg a feleség portréja utólagos párdarab. Irodalom: MNG Évkönyv 1991, 22; MNG Új szerzemények, 1993, 51. kat. sz. Lásdkat. sz. 16. 13.Artnerné született báró Palocsay-Horváth arcképe 1777 Olaj, vászon 98 x 71,5 cm Magyar Nemzeti Galéria Leltári szám: 87.6. M Jelzése: (a hátoldalon) „Von Steph. Dorffmeister Gemahlen / Ein Mitglied der Königl. Wienner Academi (!) Anno 1777" Származás: Vétel dr. Koós Tibortól. Restaurálta Kázik Márta, 1990-1992. A fiatal nemesasszonyt címere alapján a szepességi Palocsay-Horváth család tagjaként azonosíthatjuk, (Id. Siebmacher Bd. IV/15. 188. tábla) pontos kiléte azonban - párdarabjához hasonlóan - ismeretlen. Dorffmaister tudott portréi között ez az egyetlen, amelynek szignatúrája nem a megszokott latin, hanem német nyelvű. Irodalom: MNG Évkönyv 1991, 22; MNG Új szerzemények, 1993, 52. kat. sz. Lásdkat. sz. 17. 14. Gróf Ludwig Starhemberg altábornagy (1707-1778) 1777 Johann Ernst Mansfeld rézmetszete Dorffmaister képe után Fraknó (Burg Forchtenstein) Herceg Esterházygyűjtemény Jelzése: „Steph. Dorffmaister pinx. 1777 - J. Era. Mansfeld Sculp." Felirat: (a címer körül) „Ludwig des hl. Röm. Reichs/herr und Graf von Starhemberg, / Ihro Kay. Königl. Ap. Maj. Kamerer / Ritter des hohen Militaire Mariae Theresiae Ordens, / und General Feld Marschal Lieutenant etc. etc." Ludwig Starhemberg altábornagy, kamarás, a Mária Terézia katonai rend lovagja feltehetően 1758-ban, nyugállományba helyezésekor telepedett le Sopronban, első felesége ugyanis 1764-ben már itt halt meg. A gróf egy évre rá elveszi báró Meskó Évát - korábban Bartalotti, majd Herbeville grófnőt -, a Zichy-Meskó-palota akkori tulajdonosát. A grófnő halálát (1772) követően elhagyja felesége házát, s 1774-ben megvásárolja a Kolostor utca 3. szám alatti palotát, amely ettől kezdve Sopron társadalmi életének egyik központja lesz: itt tartják a város legelőkelőbb báljait. (Csatkai 1936, 70-72; Csatkai 1956, 209) 1776-ban 10 évre bérbe veszi a soproni színházat, s még ugyanabban az évben átalakításokat is végeztet rajta. Minderről örökösei kérvényéből értesülünk, melyben tartozásuk elengedését kérik apjuk meg nem térült költségeire hivatkozva. A mestereknek kifizetett tételek felsorolásában - eddig ismeretlen adatként - Dorffmaister neve is szerepel, meg nem nevezett munkáért ugyan, de jelentős összeggel. (MTA Művészettörténeti Kutatócsoport levéltári gyűjteménye, MOL. Esterházy család hg. ág. Régensek iratai, Valkó A. gyűjtése, 7899-7901. sz. cédula) Ebben az időben készült a csupán metszetből ismert félalakos portré is. Nincs adat arról, hogy Starhemberg foglalkoztatta-e korábban is Dorffmaistert, jóllehet kapcsolatuk ekkor már közel egy évtizedes. A gróf és felesége, Meskó Éva tartotta ugyanis 1768-ban keresztvíz alá a festő Éva nevű leányát, s ugyanő lett a keresztapja Dorffmaister másik két leánygyermekének is 1774ben, illetve 1775-ben, ekkor már Guidobalda nevű lányával. (Csatkai 1960, 40.) Feltehetően a portrémetszet egy példányáról tesz említést az az 1807-ben készült jegyzék, amelyik az ifjabb Dorffmaister István hátrahagyott képeit veszi számba, az egyes tételeknél feltüntetve a hagyatéki 139