„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Buzási Enikő: Dorffmaister portréi és megrendelői

tust és Fájdalmas Máriát ábrázoló „ájtatos képeket" - olyat is, amelyik noha szignált, nem haladja meg a vásári festők színvonalát

1 ' - különc gyűjtői igényre készült Vanitas-csendéletet és gyermekalakokból „manierista mintára" összerakott Heródes-fejet utóbbit feltehetően ugyancsak tőle, két változatban is.

12 De arra is van példa, hogy szánkót tervez, illetve templomi dekorációt fest.

13 Ebbe, a jobbára városi festő-tevékenységnek minősíthető feladatkörbe sorolódik be a portréfestés is, annál is inkább, mert úgy tűnik, arcképei legtöbbje Sopronban készült. Portréit sorra véve s az eddigi ismereteket és meghatározásokat

14 egyes esetekben korrigálva, vagy újabb tényekkel kiegészítve kiderült, hogy több megyére kiterjedő tevékenysége ellenére arcképmegrendelőinek köre nem terjedt túl Sopron és szorosabban vett vonzáskörzete határain. Ábrázoltjuk szerint azonosítható képmásainak mintegy háromnegyede ugyanis soproni polgárról, illetve a városban és környékén élő nemesről készült. Még azokban az esetekben is, amikor a portré ábrázoltja nem kötődik ehhez a vidékhez (mint például Adam és Johann Nepomuk Orsich, Gyömörey György és felesége, valamint Keglevich József), kimutathatók olyan családi szálak, amelyek Dorffmaister soproni megrendelői körébe vezetnek. Megfigyelhető az is, hogy noha megbízói társadalmi összetétele eléggé változatos, inkább a város és a környék felsőbb körei foglalkoztatták. Ezzel együtt nem ismerünk tőle portrét - adatból sem - Sopron egyházi vezetőiről sem katolikus, sem evangélikus részről, s egyházi személyről is csak egyetlen neki attribuait arcképről tudunk, Patasich Ádám kalocsai érsek retrospektív ábrázolásáról.

15 (Függelék 24. sz.) A város erős polgári hagyományai ellenére feltűnően kevés portréját ismerjük Sopron kézműves és iparos rétegének köréből. Korábban csak Neymaier Lőrinc építőmester és felesége lappangó arcképei tartoztak egyértelműen ide, most azonban a sort további kettővel is kiegészíthetjük: Szalay és felesége ábrázolásaival, akiket egy soproni csizmadia dinasztia tagjaiként azonosíthatunk. Újabban tudottá vált Dorffmaister-müvek analógiája alapján ismét az életműhöz kapcsolható két korábban elvitatott „iparos-portré" is, Hohenecker János kádármesteré, valamint a rövid ideig külső tanácsosi posztot is viselő Vaghini Antal kéményseprőé.

16 (Függelék 5-6, 17, 22-23 30. sz.) A város hivatali vezetőinek köréből Dorffmaisternek csak alig néhány képe tudott. Eddig jószerével egyetlenként Kamper János Jakab tanácsosét ismertük - helyes olvasatban - 1775-ből, az újabban felbukkant, s ebből az alkalomból azonosított Artner-portré ábrázoltjáról pedig egyelőre csupán feltételezhetjük hogy hivatali ember volt. Ezt a képen egyetlen „tárgyként" megjelenő Corpus Juris-on kívül a család több évszázados közhivatali szereplése teszi valószínűvé. Pontos kiléte párdarabján megörökített feleségével együtt mindazonáltal egyelőre megoldhatatlannak látszó rejtély.

1

' (Függelék 8, 12-13. sz.) Ugyancsak hivatali pozícióban, Sopron város pecsétjének őreként, s egyúttal magyar nemesként ábrázolta az egyébként karinthiai nemesi családból származó Voss János Károlyt, a soproni árvaház számára készült, s ma már csak leírásból ismert portréján. (Függelék 4. sz.) Jóllehet az irodalom eddig nem vetette fel, s adat sem szól róla, valószínűnek tartom, hogy a képnek párdarabja is volt, az egykori Voss-árvaház tényleges alapítójának, Voss Károlynénak a képmása. Pontosításra szorult a megrendelő személyének tisztázása is. A kérdéssel foglalkozók figyelmét ugyanis mindeddig elkerülte, hogy az 1768-ban alapított intézmény Voss Károlyné 1770-es halálát követően Primes György városplébános szervezésében jött létre 1772-ben, aki egyidejűleg az árvaház és a hozzá tartozó kápolna felszereléséről, berendezéséről is gondoskodott.

18 Dorffmaister tehát minden bizonnyal az ő megbízásából festette meg a kápolna oltárképét, ahogyan őt tekinthetjük a portré(k) megrendelőjének is. Ugyancsak a hivatalnok-ábrázolások sorát bővíti a kismartoni városbíró, Matthias Paur képmása. A kutatás számára korábban fotóról nem, egyedül csak közlésből ismert portré párdarabjával együtt jól kapcsolható az eddig ismert és ismertetett művekhez, - a képek minden formai ügyetlensége ellenére is. Matthias Paur ábrázolásának kompozíciója Kamper Jakabéhoz igazodik, míg a feleség képmásának némely részletmegoldása Neymaier Lőrincné ábrázolásával, illetve a Szalay női arckép egyes elemeivel mutat egyezéseket. (Függelék 15-16. sz.) A felsorolt polgár- és hivatalnok-ábrázolásokon - meglehetősen egységesen - egy leegyszerűsített, attribútum igényű tárgyakra redukált képi világgal találkozunk. A csizmadia Szalay arcképén számla, Hoheneckerén egy hordó, Kamper Jakabén, valamint Matthias Paurén íróeszköz és papír, Artnerén a magyar nemesi törvénykönyv, a vadászpuskával megörökített kéményseprőén pedig egy, az ábrázolt társadalmi helyzetére korántsem jellemző életvitel Jelzi" a foglalkozást, a városi vezetés hierarchiájában elfoglalt pozíciót, vagy egyszerűen - mint az utolsó kép esetében - a jómódot, a vagyoni biztonságot. Feltehető, hogy ezek az arcképek egyfajta ízlésnivelláló józan polgári szemlélet okán sikerültek közel azonos igényűre, mindazonáltal ezek azok a művei - a feleségekről készült párdarabok mellett kiegészítve két 1790-re datált ismeretlen házaspárportréval (függelék 27-28. sz.) - amelyekben nemcsak korrekt arcképfestői tudást, dé nemegyszer elmélyültséget, emberi közvetlenséget is tapasztalhatunk. 128