„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Buzási Enikő: Dorffmaister portréi és megrendelői

Változatosabb kompozícióra, igényesebb képi megoldásra - s ami az arcképfestői szemlélet módosulását jobban követhetővé teszi - a hagyományos és újabb arcképtípusok bátrabb használatára egyedül a környék előkelőbb nemeseinek megrendelésére készült arcképein van példa. Legalábbis azokon, amelyek fennmaradtak, illetve amelyekkel kapcsolatban - az alábbi attribúciós indokok alapján Dorffmaister szerzőségét lehet feltételezni. Minthogy a vitatható, illetve javasolható attribúciók, valamint a művekre vonatkozó adatok bizonytalansága miatt arcképfestő tevékenységének ebben a körében mutatkozik a legtöbb probléma, ezekkel a portréival a fentieknél kissé részletesebben kell foglalkoznunk. A bizonytalan körülmények és feltevések egész láncolata kíséri az egyik, csupán említésből tudott művet, Niczky Kristóf temesi bán ábrázolását, amelyről egyedül annyit tudunk, hogy a század elején a temesvári vármegyeháza tanácstermében függött. (Függelék 37. sz.) Az adatközlő, Berkeszi István a vármegyeháza főispán-portréinak sorában elhelyezett képet Dorffmaister munkájának mondja ugyan, de nem tesz említést arról, hogy jelzett lenne, s arról sem, hogy milyen formátumban készült.

19 Egyetlen „képes" ábrázolása ismert, egy mellkép kivágatú rajz Szentkláray Jenő múlt század végi monográfiájában, amely Dorffmaister portréinak 1965-ös közlésekor alapul szolgált a Magyar Történelmi Képcsarnok akkoriban vásárolt egészalakos Niczky Kristóf-arcképének attribuálásához s egyidejűleg annak feltételezéséhez, hogy az újszerzeményű kép az egykor Temesváron őrzött portré változata.

20 A temesvári portréról készült rajz azonban sem az arcvonások megformálásában, sem más - a rajzon amúgy is csekély - részletben nem mutat meggyőző egyezést a Történelmi Képcsarnok festményével. Mivel az attribúció kiindulópontját jelentő adat nem ellenőrizhető, a temesvári képről tudottak pedig úgy vélem, nem elegendőek,

21 illetve nem bizonyító erejűek a két arckép összefüggésének, valamint a festő azonosságának feltételezésére, egyedül stiláris alapon dönthető csak el, hogy a Történelmi Képcsarnok Niczky-portréjával kapcsolatban fenntartható-e Dorffmaister vélt szerzősége, vagy nem. Az 1779 köré datált s legutóbbi közlésekor a temesvári megyeháza képének sajátkezű replikájaként tárgyalt portrét

22 az időben megelőző, illetve követő hiteles Dorffmaister-művek (Artner és felesége 1776, 1777, valamint Desfours Ferenc 1783) sorába stilárisan nem tudjuk beilleszteni. A Niczky-kép szálkás, puha kontúrokkal, kissé foltokban festett részletformái, pasztózusan kivitelezett felülete festőtechnikailag, s a formák kezelése szempontjából is teljesen idegen nemcsak az említett, időben közeli munkáktól, de Dorffmaister valamennyi ismert portréjától is. Meggyőző bizonyíték előkerüléséig úgy gondolom semmi nem indokolja, hogy a képet továbbra is a festő művei közé számítsuk. A Niczky család mindazonáltal rendszeresen foglalkoztatta a festőt, több alkalommal, mint ahogy eddig ismert volt. Ligvándi kastélyuk mennyezetképének elkészítését követően például 1776-ban, amikor Niczky Kristóf idősebbik fiának, Niczky Istvánnak az arcképét festette meg. (Függelék 11. sz.) A Dorffmaister oeuvre-ben alig előforduló egészalakos ábrázolás az eddigi irodalmakban Mariana Schneider nyomán úgy szerepelt, mint Ivan (azaz Johann) Rauch, Körös és Zágráb vármegyei főispán s egyidejűleg horvát vicebán arcképe. Ez a meghatározás azonban minden ténybeli alapot nélkülöz. Egyetlen támpontja Rauch mintegy húsz évvel korábbi hiteles portréja, korántsem meggyőző hasonlósággal, valamint azzal az azonosítás szempontjából lényeges különbséggel, hogy ez utóbbi félalakos képmás felirata szerint 1755-ben Rauch hivatali érdemeiért egy gyémántokkal kirakott arany medált kapott Mária Teréziától, amely azon az ábrázolásán szerepel is, viszont az egészalakos képen nem.

23 A Dorffmaister-portré ábrázoltjának Rauchhal való azonosítása elleni legfőbb érv azonban az, hogy a bjelovári vármegyeházáról származó s 1776-ban bizonyára hivatalos megrendelésként festett reprezentatív arckép évtizedekkel Rauch hivatali ideje után készült, tekintve hogy 1756-ban lemondott mindkét főispáni hivataláról, s feltehetően egyidejűleg vicebáni tisztségéről is.

24 Ellene szól a szignatúra szövege is, amely közli, hogy Dorffmaister Sopronban festette a képet, - e körülmény pedig ismét nehezen egyeztethető össze mind Rauch személyével (akiről egyébként semmilyen életrajzi dátum nem ismert, még halálozása éve sem), mind a megbízás létrejöttével. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy a vármegyeházára készült kép a megfestés idején hivatalban lévő körösi főispánt ábrázolja, azaz Niczky Istvánt, aki 1775-1777-ig állt a vármegye élén.

25 Niczky hiteles ábrázolását nem ismerjük. A Magyar Történelmi Képcsarnok egyik képéhez, amely közvetve a család tulajdonából származik, csupán feltételezés alapján, s mint megállapítható, tévesen kapcsolódott korábban a neve.

26 A félalakos portrén kezében evezővel, szürkészöld alapon kék csíkos öltözetben megjelenő fiatal férfi ugyanis Niczky István öccse, Niczky György arcvonásait viseli. Az eddigi meghatározás ellen szól az is, hogy a képen látható öltözet az 1780 utáni években terjedt el, márpedig Niczky István 1777-ben meghalt. A Niczky György fiatalkori képmásaként meghatározható evezős-portrét - amely az irodalomban eddig ismeretlen festő munkájaként szerepelt - stiláris szempontok alapján úgy vélem, szintén 129