Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 1. kötet (Zalaegerszeg, 1996)
Szőke Béla Miklós (Budapest): The Mura-Region in the Early Middle Ages
A Muravidék kora középkori története Lajos, 829-ben újabb vereséget szenvedtek. Pannónia Inferior, a Dráva-Száva köze bulgár fennhatóság alá került. Ettől az időtől kezdve Pannónia Inferior alatt a Rába-Duna-Dráva közti területet, míg Pannónia Superior a Rába-Bécsi erdő közötti területet értik. Ez azonban már csak az egyházi közigazgatásban, a térítési körzetek szempontjából fontos, a világi közigazgatásban újra egységesen Pannónia, vagy Oriens néven szerepel. Sirmium környéke bolgár fennhatóság alatt maradt, míg Siscia új fejedelme Ratimar (Ratimir) lett (egyes vélemények szerint ő is bolgár vazallus volt, mások inkább a Ljudevit ellen fordult szlávok egyik vezetőjének tartják). A bolgárok azonban ettől kezdve a frankok hü szövetségeseiként viselkedtek. 64 A 8. század végén, 9. század elején újra benépesült a Zala-Mura közötti terület és a Muraköz: mintegy 30 településmaradvány és több temető sorolható a 9. századba. Feltűnő és elgondolkoztató, hogy a Zala-Mura vidékén előkerült temetők közül nem is egy (Zalakomár, Kehida, Pókaszepetk, Gyenesdiás) folytatta a legkésőbb a 7. század végén felhagyott temetkezéseket, a sírokat ugyanoda ásták, ahol már korábban is voltak temetkezések. Az azóta eltelt közel száz év miatt a régi sírok helye már alig, vagy egyáltalán nem is látszott, ezért nem is egyszer korábbi sírokat megsértve ásták meg az újabbakat. Maga a temető helye azonban egyéb felszíni jelek alapján 65 még viszonylag jól körülhatárolható, felismerhető lehetett, ezért az újabb sírok csoportja igyekezett tiszteletben tartani a korábbi temetkezéseket. Fontos kapocs a korábbiakhoz az is, hogy miként a 7. században, úgy most is (s ismét csak ezen a tájon) birituálisak a temetők. Óhatatlanul felmerül tehát, vajon nem ugyanaz a népesség tért-e vissza, amelyik mintegy három emberöltővel ezelőtt hagyott fel itt a temetkezésekkel, s költözött el(?) erről a tájékról (ld. fentebb)? Az ősi területre való visszatérést valószínűleg az avar kaganátus felbomlása tette lehetővé. Ekkor nemcsak a kaganátuson belül zajlottak le komoly hatalmi átrendeződések, egész közösségek áttelepülései ( ld.pl . a 805. évi évkönyvi bejegyzést a Nagy Károly által Carnuntum és Savaria között Theodor kapkan népe számára kijelölt szállásterületet) de az addig lakatlan gyepüként funkcionáló Bécsi-medence-Enns közötti terület is ekkor népesült be újra - s valószínűleg nem volt ez másként a határsáv más szakaszainál sem. Vidékünk sorsának alakulását hamarosan mélyen befolyásolták azok az események, amelyek a Ljudevit-féle lázadást, és a bolgár hódítást követően a harcok új színhelyén, a volt avar kaganátus másik peremszakaszán, a Duna balparti Kisalföldön és a Morva medencében zajlottak le. 822-ben - az utolsó avar követjárás miatt emlékezetes - frankfurti birodalmi gyűlésen jelentek meg először a morvák követei {legationes Marvanorum). A követek tiszteletadása egyben azt is jelentette, hogy ők is legfőbb hűbéruruknak ismerték el a frank uralkodót. Első, név szerint ismert fejedelmükről, Mojmírról 833 táján hallunk először. Ekkor űzte el - mint erről a Conversio 66 részletesen beszámol - Nyitra fejedelmét, Pribinát, akinek helyére egyik rokonát, a későbbi gyakorlatból következtetve, valószínűleg unokaöccsét, Rasztiszlávot ültette. Pribina elűzése után először Ratbod comeshez, Oriens (Pannónia) praefectusahoz menekült, aki azonnal bemutatta őt Német Lajos királynak. A király továbbra is Ratbod gondjára bízta Pribinát s megparancsolta, hogy Treismabzn (Traismauerben), a Szt. Márton templomban kereszteljék meg. Pribina hamarosan összekülönbözött Ratboddal, akitől előbb a Sirmium környéki bolgárokhoz, majd a sisciai Ratimarhoz, onnan pedig Krajna grófjához, 75
