Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 1. kötet (Zalaegerszeg, 1996)

Szőke Béla Miklós (Budapest): The Mura-Region in the Early Middle Ages

SZŐKE Béla Miklós összehangolt támadással Ljudevit és szövetségesei ellen. 820-ban az egyik sereg Itáliából kiindulva Baldrich vezetésével a krainaiakat (Camiolenses), a másik a Dráva felső folyása menti karantánokat, míg a harmadik - miként már 819-ben is -, Bajorországból (talán épp a Mura völgyén haladva) Pannónia Superioron keresztül szándékozott Sisciához eljutni. Az utóbbi seregrészt szinte megtizedelte, hogy a vidék egészségtelen vizétől sokan vérhast kaptak, a karantánok földjén áthaladó sereg többször is győzelmet aratott, Ljudevit csak egy magas hegyre épített várba bezárkózva tudta magát megvédeni. A visszatérő seregek a krajnai és karantán szlávokat ismét alávetették a Karoling birodalomnak. 821-ben a három sereg újra végigdúlta Ljudevit országát, a lázadót azonban megvédték a Fortunatus révén Sisciába került építőmesterek által megerődített vár falai. Végül 822-ben sikerült Sisciát elfoglalni, Ljudevit a dalmáciai sorabokhoz menekült, akiknek fejedelmét megölette s maga foglalta el helyét. Innen küldött újra követet Jámbor Lajoshoz, hogy felajánlja, személyesen is hajlandó tetteiről magyarázatot adni volt hűbérurának. Ám a császár válaszra sem méltatta, volt szövetségesei is sorra elhagyták, s amikor a soraboknál is tarthatatlanná vált helyzete, 823-ban NyugatDalmáciába, a frankhű Liudemuhslhoz (Ljudemysl) menekült, aki hagyta, hogy megöljék.

61 Ljudevit katonai sikereit nagyban segíthette, hogy 818-tól nemcsak az ő országa, de az egész Délvidék forrongott. 818-ban a kelet-szerbiai Timok folyó mentén lakó timocanok követei jelentek meg Jámbor Lajos előtt, akik éppen akkor mondták fel a bolgárokkal való közösséget és kívántak csatlakozni a frank védelem alatt álló határvidékhez.

62 Már első követjárásukkor is Ljudevit követeivel együtt érkeztek Heristallba, a frank császárhoz, 819ben pedig nyíltan is Ljudevit oldalára álltak - s aztán osztoztak is sorsában, többé nem is hallunk róluk, valószínűleg részben bolgár fennhatóság alá kerültek, részben pedig tovább menekültek nyugat felé, részben talán a Mura-Zala közti erdővidékre. 822-ben, majd újra 824-ben a Duna menti Dacia Ripensis vidékéről érkeztek a frank császárhoz a praedenecenti, más néven az abodriták követei, hogy segítséget kérjenek tőle a rájuk támadó bulgárokkal szemben.

63 A második alkalommal azonban már a bolgár „király" követe is megérkezett ura levelével, melyben az „békét" ajánlott a frank uralkodónak. S miközben a bolgárok diplomáciai úton igyekeztek a frank uralkodót rábírni a velük való szövetségre elszakadni vágyó „alattvalóikkal" véres harcokat vívtak a Temesköz, Bácska, Bánát vidékén. A frank uralkodó számára is újdonság volt a bolgárok megjelenése, ezért, hogy „a birodalomban korábban soha nem látott követségnek az okát" pontosabban tisztázza, egy Machelm nevű bajort küldött a bolgár királyhoz, s míg az vissza nem tért, nem engedte a bolgár követeket maga elé. 826-ban azután már keményebb hangot ütött meg a bolgár követ is: a határok haladéktalan rendezését követelte, ellenkező esetben háborúval fenyegetett. Jámbor Lajos számára azonban látszólag még mindig nem volt eléggé világos, milyenek is a valós viszonyok keleti határainál (az a hír járta ugyanis, hogy a bolgár királyt egyik magas rangú nemese letaszította a trónról), ezért Bertrich grófot küldte ki az avar határ őreihez (Avarici limes custodes), Baldrich és II. Gerold grófokhoz, a helyzet felmérésére. 827-ben végre haddal támadtak a bolgárok. Csónakokban feleveztek a Dráván, tűzzel-vassal pusztították az (alsó-)pannóniai szlávokat, s saját kormányzókat (rectores) helyeztek a szláv fejedelmek (duces) helyére. Seregeik Felső-Pannóniába, azaz a Drávától északra fekvő területekre is betörtek, valószínűleg vidékünk is hadszíntérré vált. 828-ban Jámbor Lajos leváltotta a vereségekért felelőssé tett Baldrichot, s átszervezte az egész keleti terület közigazgatását. De hiába került a frank seregek élére a császár fia, Német 74