Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 1. kötet (Zalaegerszeg, 1996)

Szőke Béla Miklós (Budapest): The Mura-Region in the Early Middle Ages

A Muravidék kora középkori története ig)] kezdték a hunok (=avarok) ezeket a karantánokat ellenséges pártütés miatt (hostili seditioné) súlyosan szorongatni. Fejedelmük ekkor Boruth volt, aki értesítette a bajorokat, hogy a hunok serege ellenük fog vonulni, és kérte, hogy jöjjenek segíteni neki. Azok sietve meg is jelentek, elűzték a hunokat és alávetették őket és hasonlómód szomszédaikat is a királynak való szolgálatra."

58 Általánosan ezt az eseményt 741-743 tájára szokás keltezni, mivel 743-ban Odilo bajor herceg seregében - mellyel a Karoling háznagyok, Karlmann és Pippin ellen harcolt, és a Lechnél vereséget szenvedett - már karantán segédcsapatok is voltak. Másrészt pedig kimutatták, hogy a Samo államalakulata és Boruth dux között azért nem említ a Conversio más karantán fejedelmet, s vonja össze a történetet a valóságosnál rövidebb időre, mert összefoglalásához nem Fredegar krónikáját, hanem I. Dagobert gestáját használta.

59 Nem tételezhető-e fel, hogy utóbbi forrásban akár már az események tényleges összefüggése is csorbát szenvedett. Mindenesetre az első mondatban említett „súlyos szorongatás" valóban non multo post tempore, azaz nem sokkal Samo halála után, valamikor a 7. század utolsó harmadában is bekövetkezhetett - amikor Kuvrát és Samo nagyjából egyidejű, 660 körüli halálával a kaganátuson kívül és belül is nagyobb hatalmi átrendeződés zajlott le, s az avarok az addig elhanyagolt nyugati végeken való „berendezkedés" részeként (ld. Lorch [Lauriacum] felégetése, a gyepű kiépítése Ennsnél) ekkor fordulhattak a zalai temetőiket felhagyó avar-du(d)leb zendülőket pártoló karantánok ellen is. S ettől függetlenül történt az a másik, 742 tájára rekonstruált esemény, melynek oka talán már nem is az avarok támadása volt, vagy ha igen, az már egy másik történet volt. Akárhogy is zajlottak le az események, a 7. század elején DNy-Dunántúlon megtelepült avarok és szlávok régészeti nyomai majd egy évszázadnyi időre eltűntek, de mivel szokásaikban, mint alább látjuk majd, nem változtak meg, csak olyan területre költözhettek, melynek korabeli régészeti leletanyaga ma még nem, vagy alig ismert - s a közelben ilyen terület a Prekmurje ill. Kelet-Steiermark. Új fejezet kezdődött a Alsó-Muravidék történetében, miután az avar kaganátus a 9. század elején - a nomád birodalmakra jellemző módon - gyorsan, s szinte nyomtalanul megszűnt, illetve utódállamaira esett szét. Míg a tudun törzsterületét, a Dunántúlt, Pannónia Superior néven a Karoling birodalomból küldött őrgrófok közvetlenül irányították, Pannónia Inferiornak, a Dráva-Száva közének

60 - s vsz. a Muraköznek is - az első frank vazallus ura név szerint is ismert. A Siscia (Sziszek, Sisak) központból kormányzó Ljudevit dux közvetlenül a friauli őrgróftól függött. Ljudevit azonban hamarosan összekülönbözött elöljárójával, Cadaloh gróffal, annak „kegyetlen és elbizakodott" viselkedése miatt, s miután hasztalan tett 818-ban panaszt Heristallban Jámbor Lajos előtt, a következő évben nyíltan fellázadt. 819-ben Cadaloh Jámbor Lajos parancsára hadjáratot vezetett ellene, de eredménytelenül járt, s magas lázban hamarosan meg is halt. Ekkor Ljudevit újra megkísérelt kiegyezni legfőbb hűbérurával, a frank császárral, ám békefeltételeit a császár nem fogadta el. Cadaloh utóda Baldrich (Balderich) fennhatósága kiterjedt már Karantániára is - de Ljudevit is növelte befolyását a térségben, a krajnai és karintiai szlávok mellett keleti szomszédait, a bolgárok elől elmenekült, nemrég még frank védelmet kérő timocánokat is maga mellé állította, s hallgatólagosan támogathatták mind Felső-Pannónia, mind az adriai tengerpart bizánci fennhatóság alatt lévő városainak lakói, később pedig Grado patriarchája, Fortunatus is segítségére sietett, várépítésben jártas építőmestereket küldve Sisciába. 819-822 között minden évben frank seregek dúlták Ljudevit országát. 820-ban és 821-ben három sereg indult 73