Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Zala megye kialakulásától a török háborúk kezdetéig (1000–1540-es évek) - Valter Ilona: Egyházszervezés, kolostorok, templomok a11–13. században

Zala megye ezer éve postság alapjai. A hahóti r.k. templom alatt és mellett Vándor László korai — all. századba keltezhető - falmaradványokat talált. Az 1234-es oklevél szerint a hahóti Antiochiai Szent Margitnak szentelt bencés monostort a II. András előtt az adományokat megerősíteni megjelent nemzetségtagok szerint I. Búzád fia Arnold alapította, és a kegyúri jogokat Arnold ága örökölte. 1333-as oklevélben Walther somogyvári apát meginti Keled fiait, hogy ne zavarják a hahóti vagy piliskei monostort, amit Szent László király alapított. Az oklevélben nem a monostor, hanem „ecclesiam nostram beaté Margarethe circe Plyzkam" szerepel. Az biztos, hogy Szent László idejében már volt itt egy egyházi épület, az viszont kérdés, hogy ez már ekkor is egy bencés apátság temploma volt-e, vagy csak egy ecclesia. Az is biztos, hogy az adományt a nemzetségi birtokon tették, a monostor a 13. században a Hahótok kezén volt, és ha egy kész monostort kaptak volna újra alapítva, akkor a kegyúri jogokat nem gyakorolhatták volna. Alsórajk—Kastélydombon Szőke Béla Miklós feltárta a Hahót nemzetség Búzád ágához tartozó I. Csák és családja által alapított premontrei prépostság alapjait. Az alapítás 1239-es dátuma ismert. A prépostság titulusa Boldogságos Szűz. I. Csák fiai átengedték unokatestvéreiknek a kegyúri jogokat, közülük Atyusz az, aki a prépostságról gondoskodott, és akit 1270-ben mint második alapítót tartanak számon. Egyhajós, félköríves szentélyű, keleti toronypáros templom alsó alapozási falai kerültek elő, későbbi fázisú nyugati kórus maradványaival. A Hahótok másik ága nemsokára - 1247-ben - Szemenyén alapított egy ferences kolostort. Említést kell tennünk még az újudvari johannita templomról, amelynek alapjait Vándor László tárta fel Újudvar—Töröktemetés dűlőn. E templomhoz tartozik az az értékes 12. századi timpanon, amelyet a Nemzeti Galériában őriznek. Hármas karéjban szalagfonatos keresztet ábrázol, egyik oldalán kentaurral, másik oldalán két egymásba fonódó sárkánnyal. Templomépítés a 13. században A 13. században ugrásszerűen megnőtt a falusi templomok száma. Erre egyrészt az ebből a korból nagyobb számban megmaradt oklevelek utalnak, másrészt azonban a ránk maradt emlékanyag is egyértelműen nagyobb arányú 13. századi építkezésre vall. Ha megvizsgáljuk e templomok oklevelekből valószínűsíthető birtokosait - azaz mint szóba jöhető építtetőket —, azt látjuk, hogy a templomok építtetőinek vonatkozásában nagy változások történtek. A gyér adatok is világosan mutatják, hogy a 11-12. században királyi várföldön, püspöki, apátsági birtokon és nagyobb nemzetségek birtokain épültek a falusi templomok. A 13. század első felében a nagy nemzetségek ágakra bomlott oldalágai jártak elől a templomépítésben. Már ekkor feltűnt azonban egy új réteg, amely a század közepétől átvette a vezető szerepet. Azokról a kis- és középnemesekről van szó, akik a tudatos királyi politika következtében egyre jobban előtérbe kerültek. Olyan családok emelkedtek az országos nemesek sorába, akik kisebb-nagyobb földterület birtokosaként (a nagy adagra az egy-két ekealj föld, azaz 50-100 hektár volt a jellemző) mindenben a nagy nemzetségeket akarták utánozni. Egyházi vonatkozásban is magukhoz ragadták a faluközösségek által gyakorolt jogokat. Törekvéseiket akkor valósíthatták meg, amikor a magánegyház patrónusi egyházzá alakult. Amint az előzőekben is láttuk, a 12. század végén új egyházjogi intézmény született, és ez nálunk a 13. században vált általánossá. Előírásai szerint az új alapítót az egyház birtoka, fundusa címén kegyúri jog illeti A ^alas^entgyörgyi templom. 13. sic. első fele és 14. s%. 64 A böde-^alas^entmihályfai templom. 13. s% első fele.