Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Zala megye kialakulásától a török háborúk kezdetéig (1000–1540-es évek) - Valter Ilona: Egyházszervezés, kolostorok, templomok a11–13. században

Zala megye ezer éve kiemelkedő alkotása, és sejtetni engedi, hogy milyen kiváló külföldi mesterekkel építtette a király a monostort. A zalavári Vársziget északi részén kisméretű, egyhajós, félköríves szentélyű templom kő alapjait találták meg, körülötte temetővel. Ezt a kis templomot az ispáni várhoz tartozó falu (suburbium) plébániatemplomával azonosíthatjuk. Ugyanekkor működött a monostortól ÉK-re egy kis szigeten az ún. récéskúti bazilika is, amely 9. századi előzményekre vezethető vissza. A kívül egyenes, belül három félköríves apszisú, háromhajós templom ekkori funkciója vita tárgyát képezi. Szent István 1019. és 1024. évi zalavári adománylevelei 14. századi (egyes vélemények szerint hamis) átiratban maradtak ránk. A birtokösszeíró részek visszavezethetők a 11. századra. Bőségesen ellátta birtokokkal az apátságot. Az 1019. évi oklevél a zalaapáti határában álló Szent György kápolnáról, az 1024. évi oklevél két másik királyi kápolna, a pacsai Szent György és a rokolyáni Szent Lőrinc kápolna zalavári ajándékozásáról beszél. Ezek a terület legkorábbi, királyi alapítású falusi templomainak említései. Az első plébániák az ispáni várak mellett létesültek. Az ispán a vele együtt szereplő pappal — a presbyterrel — közösen indította el a falvakban a templomépítést. Szent István király II. törvénye kimondta: „minden 10 falu építsen templomot!" Ezek a templomok itáliai mintára létesült közösségi egyházak voltak, a faluközösség által épített, közvetlenül a püspök hatalma alatt álló keresztelőegyházak és temetkezőhelyek. Ezekről a legkorábbi falusi temp-lomokról igen keveset tudunk. Szilárd anyagból — elsősorban kőből — épült egyházakkal királyi birtokon találkozhatunk. Ilyen a már említett zalavári suburbium temploma. Ehhez hasonló, kőből épült, egyhajós, félköríves szentélyű templom alapjait tárták fel AlsópáhokHosszupáhon. Külön csoportba tartoznak a rotundák. A körtemplomok előképe Nagy Károly aacheni palotakápolnája. Annak nyomán jelentek meg Magyarországon a királyi paloták, udvarházak kápolnájaként, de már all. században eljutottak a királyi birtokok falvaiba, ahol ilyen formájú plébániatemplomok is épültek. így all. század végére keltezhető az a kerek templom, amelyet Letenye mellett, a Szent Kereszt dombon tártak fel. Ez a zalai várhoz tartozó hajdani Csatár község plébániatemploma volt. A keszthelyi ferences templom déli oldalánál is láthatjuk egy rotunda alapfalait, amely a 12. században épült, és a 13. században bővítették. Ez volt a Szent Lőrincnek szentelt korai plébániatemplom. Azt kell gondolnunk — és ezt írásos adatok is alátámasztják — hogy a kezdeti időszakban — a 11-12. században — Zala megye erdővel borított vidékén a falusi templomok nagy része fából épült. Ilyen fatemplomot sejtenek a régészek Balatonmagyaród Boldogságos Szűz tiszteletére emelt kápolnájának első periódusában. Még 1325-ből is van adatunk fatemplomról. Ekkor említik a Szent Márk tiszteletére szentelt pákai fakápolnát. Szent László király 1092-es szabolcsi rendelete intézkedik többek között azokról a templomokról, amelyek „régiségük" miatt dőltek össze. E rendelet mögött kevésbé időtálló anyagból készült temp-lomoknak a püspök általi újjáépíttetéséről beszélhetünk. 1146-ban II. Géza király csatára készült az osztrák herceg ellen. A csata előtti estén magyar területen, a Lajtán innen, egy fakápolnában a 16 éves királyt karddal övezve férfivá avatták. Az eseményt leíró forrás megjegyzi, hogy ezen a vidéken - magyar területen - szinte minden templom fából készült. Л türjei premontrei templom alaprajza. Л türjei premontrei prépostság temploma. 1220-as évek. Magánegyházak, nemzetségi monostorok A 12. századtól a király és az egyházfők mellett az egyházak alapításában mind nagyobb szerepet játszottak a világi főurak. E korszakban a nagybirtokos családok egy-egy magánmonostort tettek hatalmuk szimbólumává. 62