Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Halász Imre: Megyei jelképek. Címerek

Ha/as% Imre: Megyei jelképek. Címerek Megyei jelképek, címerek A címereknek — melyek kutatásával a címertan (a heraldika) foglalkozik — Magyarországon három korszaka különíthető el. Az első kialakulásuktól 1950-ig tartott, mikor a címereket a vissza nem kívánt múlt jelképének tartották, alkalmazásukat megszüntették és tiltották. Hazánk történetében ez volt az az időszak, mikor a Kossuthcímer is nemkívánatossá vált. Magyarországnak az ötvenes években használt címerében semmi nemzeti utalás nem volt, legfeljebb a gabonakoszorú alján lévő kis piros-fehér-zöld szalag. Az 1970-es évektől a városok lehetőséget kaptak, hogy címerüket megalkossák, ám ekkor lehetőleg a szocializmus építésének eredményeit kellett a megkülönböztető jelképnek tükrözni, és ebből kifolyólag rengeteg, a címertan klasszikus szabályait felrúgó, antiheraldikus mű született. 1988-tól kezdtek el - eleinte szórványosan, majd az önkormányzati törvény hatályba lépése után egyre erősödő mértékben — arra törekedni, hogy a régi jelképeket visszaállítsák, vagy pedig újat alkossanak, ezúttal már többnyire a heraldika szabályainak megfelelően, jóllehet az új alkotások között is vannak sajnálatos kivételek. Ezeknél a címereknél a heraldika alapszabályai (színre szín, fémre fém nem kerülhet, csak meghatározott fémek — az arany és az ezüst — valamint mázok — fekete, vörös, kék, zöld — kerülhetnek alkalmazásra, stb.) többnyire érvényesülnek, de általános hibának vehetjük, hogy sokszor a település egész történetét bele kívánják zsúfolni ebbe a jelképbe. Sajnos van olyan hiba is, ahol egy szín több árnyalatát alkalmazzák, vagy a címerleírásnál — ez általános hiba - nem a címertan szabályainak megfelelően használják a jobb- és a baloldal elnevezést. A heraldikában ugyanis a jobb- és a baloldal mindig a pajzsot tartó szempontjából értelmezendő, így a címerleírásnál felcserélődik a két oldal. A megyecímer A megyei címer használatát először az 1550. évi 62. te. írta elő, mely szerint „a vármegye nevében kiadandó leveleket a királyi felség kegyes engedélyéből egy pecsét alatt adják ki, amint ez Somogy vármegyében történik". Somogy vármegyének 1498-ban kelt a király által adományozott címeres levele, ezután a vármegye megvésette pecsétjét, és kiadmányait már ezzel hitelesítette. Miután megyei pecsét korábban nem létezett, a kiadmányokat a vármegye tisztségviselői, elsősorban az alispán és a szolgabírók magán pecsétjeikkel hitelesítették. Nem áll rendelkezésünkre pontos adat arra, hogyan és mikor alakult ki Zala vármegye első címere. Somogy megyéhez hasonló adománylevélről nincs tudomásunk. Az 1886-ban kiadott „Zala vármegye története. Oklevéltár I." kötet címlapján egy 1550-es datálású pecsétet látunk, ekkor közölve le először a legrégibb Zala vármegyei pecsétet. Ezen az ábrán kerektalpú karéjos pajzsban egy fekvő gyűrűből (körből) három fa nyúlik a magasba. A pajzstalp felett keskeny pólya, alatta ZALA felirat. A pecsét körirata: SIGILUM COMITATUS ZALÁD + 1550. [Zala vármegye pecsétje + 1550] Ennek nyomát azonban iratokon nem lehet fellelni. Ugyanennek a kötetnek a 640. oldalán közölt pecsétábra lényegében ugyanezt a motívumot hordozza annyi változtatással, hogy a pólya felett a pajzs kétharmad részét kitöltő mezőben egy álló kört — esetleg gyűrűt - látunk, s ebből emelkedik ki három fa. A pecsét körirata: SIGILUM COMITATUS + ZALA + 1559. Ez a 32 mm átmérőjű ostyapecsét már megjelenik iratokon, legkorábbi datálása — jelenlegi ismereteink szerint - 1591. 1626ban azonban egy másik, ugyanilyen méretű pecsét volt használatos, melyen a pajzs felső mezejében egy lebegő nyílt korona látható. Ezt a pecsétet használta Zala vármegye 1849-ig. A régebbi pecsét további sorsát nem ismerjük. Miután kezdetben sem lehetett pontosan megállapítani a vármegye címerének alakját, színeit, ezért sok címerábrázolásnál a megyecímer más-más alakot vesz fel. Létezik egy zöld-arany színű banderiális zászló a 18. század közepéről, de az első ábrázolás, melyen a színekre is következtethetünk, Tomasich János megyei mérnök 1792-ben készült Zala megye térképén látható, ahol ezüsttel pólyált kék tojásdad alakú pajzsban hatágú aranykorona lebeg, míg mellette a megye akkori főispánjának, az Althan családnak a címerét látjuk. A néhány évvel később — 1800 körül -, szintén Tomasich által készített megyetérképen a címer szimbolikája ugyanaz, de a pajzs alakja más, ugyanis az északot jelző iránytű közepébe helyezte a térképrajzoló a megyecímert. A 19. században jelent meg egy bővítmény, a nyílvessző. Először a zalaegerszegi órás és lakatos céhek szabályzatának 1839-ben készült másolatán látjuk ezt az ábrázolásmódot: egy szabálytalan alakú pajzsban a pólyán — heraldikai szempontból — balra mutató nyílvesszőt. Ugyanez a nyíllal bővített címer jelenik meg Gönczy Pál „Zala megye térképén", melyet külön is kiadtak, illetve mellékletét képezte a Pallas Nagy Lexikona XVI. kötetében a Zala címszónak. Ugyanennél a címszónál egy boltozott aranykorona lebeg a címer vörös mezejében. A pontatlanság arra vezethető vissza, hogy már a 18. században sem állt rendelkezésre az a forrás, melynek alapján pontosan rekonstruálni lehetett volna Zala vármegye címerét, így a megye több-kevesebb változtatással 1945-ig, néhány esetben 1950-ig használta a kék-ezüst pajzsot. A címerről említést tett egyrészt Bél Mátyás, másrészt — kéziratban maradt megyetörténeti monográfiájában - Nagy Imre. Mindketten kék pajzsot említettek és ezüst pólyát, ami szerintük a Zala folyót, a korona a megye méltóságát 349