Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Vajda László: Középfokú oktatás Zala megyében

'Zala megye ezer éve 1960-as évek közepétől kezdődött meg, először idegen nyelvi, majd természettudományos tantárgyakból. Ezzel párhuzamosan megszűnt az 5+l-es oktatási forma. Az egynapos gyakorlatokat a heti háromórás váltotta fel, amely a 70-es évek végére nagyrészt ugyancsak megszűnt. Az 1979-83 között bevezetett új tanterv a szakosított tantervi osztályokat is megszüntette, és meghonosította a fakultációt. Ez utóbbi előkészítésében a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium kísérleti iskolaként már 1975-től részt vett. A megye gimnáziumi hálózatának további bővítésére az 1990-es évek elejétől - a közelmúltban - került sor. 1997-től Zalaegerszegen az Ady Endre Általános Iskolában megindult a megyei beiskolázású képzőművészeti gimnáziumi oktatás. 1993-ban Hévízen a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium mintájára kezdődött meg a tanítás a Bibó Istvánról elnevezett középiskolában. Ugyancsak jelentős strukturális változásokat eredményezett az utóbbi tíz évben a nyolc-, illetve a hatosztályos gimnázium bevezetése (hatosztályos képzés a zalaegerszegi Kölcsey és Ady, nyolcosztályos pedig a nagykanizsai Batthyány és a zalaegerszegi Zrínyi Gimnáziumban.) Mindkét gimnáziumi oktatási formát az általános iskola felső tagozatán jelentkező képzési zavarok tantervi linearitással való megoldása, a nyolcosztályos gimnázium esetében ezen túlmenően a nosztalgia motiválta. A szakoktatás területén az érettségit is nyújtó középiskolák hálózatának kiépülése döntően az utóbbi 50 év eredménye. 1949től szakirányú gimnáziumoknak, 1950-től technikumoknak nevezték ezt az intézménytípust. Az 1961-es oktatási törvény elfogadása után, 1966-tól ezeket fokozatosan szakközépiskolákká szervezték át. Ennek két típusa is jellemző volt megyénkben: a középfokú képzési célú és a szakmunkásképzési célú (elsősorban az ipari és a mezőgazdasági szakterületeken) szakközépiskola. 1985-től a miniszteri rendelet újra bevezetette az 5 éves technikusképzést, majd az 1990-es évek elejétől tért hódít az ún. világbanki modellű szakközépiskola. Az 1950-es évek elejére a megye két kereskedelmi középiskolája közgazdasági technikummá alakult át, és nem csak a kereskedelem, hanem a többi gazdasági ág számára is képezett szakembereket. A nagykanizsai (1957-től Thúry György Szakközépiskola.) megmaradt a kereskedelmi szakirány mellett, ott a dr. Mező Ferenc Gimnáziumhoz kapcsoltan épült ki a közgazdasági képzés. A zalaegerszegi (1941-től Csány László Szakközépiskola) mezőgazdasági és ipari tagozatokkal folytatta a munkát, később általános irányú közgazdasági képzettséget nyújtott, amely 1975 után számítástechnikai ágazatokkal egészült ki. A keszthelyi mezőgazdasági középiskola (ma Nagyváthy János Szakközépiskola) 1950 augusztusában lett mezőgazdasági technikum. Az önálló épület nélküli iskolát később többször is a megszüntetés fenyegette, amíg 1955-ben beköltözhetett az addig a honvédség által használt karmelita rendház épületébe. 1989-ben egészségügyi szakkal bővült, 1994-től világbanki modell szerinti képzés is indult. Az agrár szakterületeken mind a szakmai, mind az elméleti, mind pedig a gyakorlati oktatásban folyamatosan együttműködött az Agrártudományi Egyetemmel. Az ipari középiskolák területén elsőként Nagykanizsán történt jelentős fejlesztés. 1951-ben kőolaj-bányászati és mélyfúró-ipari, valamint vegyipari technikumot indítottak (ma ZsigmondyWinkler Szakközépiskola). A szakközépiskolává válást követően az 1980-as években gázipari, az 1990-es években informatikai osztályokkal bővült. A mezőgazdasági technikum szintén 1951-ben alakult meg (1960-tól Cserháti Sándor Szakközépiskola), amely 1962-től felsőfokú mezőgazdasági technikummá alakult át, és a keszthelyi Agrártudományi Egyetem főiskolai kara Gimnáziumi meghívó 1901-ből (Göcseji Múzeum). 334