Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Vajda László: Középfokú oktatás Zala megyében

Vajda László: Középfokú oktatás Zala megyében módosította volna az addig 4, illetve 6 elemire épülő középfokú oktatást. Bevezetésére azonban csak a világháború után került sor. A háború alatt 1941-ben Jugoszlávia megtámadása és szétesése után rövid időre visszatértek a megyéhez á Muraköz és Lendva vidék középfokú intézményei is. Az oktatás menetében a háború utolsó időszaka okozott jelentős megtorpanást. Az 1944-45-ös tanévben a nyilas hatalomátvétel, a bombázások és a közveden háborús események miatt október 29-től a tanítás is szünetelt. Jelentősen megfogyatkozott diáklétszámmal és hiányos pedagógusállománnyal, 1945. április közepétől indult újra az oktatás. A legtöbb iskola épülete megsérült, a felszerelés nagyobb része megsemmisült. A sümegi gimnázium pl. 1944. áprilisától kisebb megszakításokkal 1946. május 20-ig katonai célokat szolgált, ami miatt jelentős károk is érték: a szertári állomány 60%-a, a könyvtár 50%-a, a bútorok 45%-a elpusztult. 1945 nyarán miniszterelnöki rendelet jelent meg a nyolcosztályos általános iskola létrehozásáról. 1945-48 között a megyében is mindenhol létrehozták a felső tagozatot (5-8. osztály). Ezzel párhuzamosan a korábbi nyolcosztályos középiskolák fokozatosan négyosztályossá alakultak át, megszűntek a polgári iskolák, létrejött a 8 + 4es tagolású új iskolaszerkezet, az 1948. évi XXXIII-as törvény pedig intézkedett az iskolák államosításáról. A középfokú oktatás általánossá válása Az 1940-es évek végétől az 1990-es évekig ívelő időszak fő sajátossága Zala megyében is a középfokú oktatás gyors ütemű bővítése, fejlesztése. Ennek eredményeként az időszak végére az alapfokú oktatásból kikerülők teljes köre a középfokú oktatásban folytatja tanulmányait. E közel fél évszázadban a középfokú oktatás helyzetének alakulását számos tényező formálta: mindenekelőtt az országos politika és benne az oktatáspolitika változásai, a térség, a megye gazdasági helyzetének alakulása, a demográfiai változások, de számottevő a szerepe — főleg az 1970-es és 80-as években — a dr. Kovács Lajos vezette megyei oktatásirányítás céltudatos fejlesztő tevékenységének is. A korszak első évtizedében kialakult a középfokú oktatás három, a nyolcosztályos általános iskolára épülő, lényegében ma is működő intézménytípusa: a gimnázium, a szakközépiskola (technikum) és a szakmunkásképzőszakiskola. Ezek Zala megyei hálózatának kialakulását, változásait tekintjük át röviden a következőkben. Az iskolák államosításának eredményeként a megye valamennyi felekezeti fenntartású középfokú oktatási intézménye állami irányítás alá került. A gimnáziumok közül a nagykanizsai piarista iskolát az államosítással egy időben összevonták az ugyancsak katolikus leánygimnáziummal, és Irányi Dániel Gimnázium néven működött tovább (1957-ben Landler Jenő, 1990-ben pedig az alapító Batthyány Lajos nevét vette fel). A keszthelyi gimnáziumot az államosítás után Vajda Jánosról nevezték el, az 1923-tól Deák Ferencről elnevezett zalaegerszegi gimnázium pedig 1950-től Zrínyi Miklós nevét vette fel. Természetesen állami kezelésbe került a zalaegerszegi Notre Dame Női Kanonokrend intézménye is a tanítóképzővel együtt. Az ott tanító egyházi személyeket valamennyi középiskolában elbocsátották. 1948 szeptemberétől új — alapvetően a politikai és az ideológiai fordulatot tükröző — tanterveket vezettek be. Az 1949-50-es tanév elejétől minden, középszintű érettségit adó iskolát gimnáziumnak neveztek. Az általánosan képző középiskola — a tulajdonképpeni gimnázium — neve általános gimnázium lett. A többi: ipari gimnázium, mezőgazdasági gimnázium, tanítóképző gimnázium, stb. Az utóbbi középiskolákat illetően ez az elnevezés 1950 júniusában megszűnt, az általános gimnázium azonban továbbra is megmaradt, egészen 1964-ig. Az 1961. évi III. törvény az időközben egyre népszerűbbé váló gimnázium funkcióját (az általános műveltség és világnézet megalapozása) kibővítette. Kimondta, hogy a gimnázium nyújtson a fizikai munka valamely szakmai ágazatában előképzést a tanulók számára. Ennek nyomán a korábban csak kísérleti jellegű 5 + l-es oktatási forma (5 elméleti és 1 gyakorlati tanítási nap) általánossá vált megyénkben is. A II. világháborút követő évek magas születésszámából adódó demográfiai hullám az 1960-as években érte el a középiskolákat. A középiskola iránti növekvő társadalmi igények és a 8. osztályokból kikerülő jelentősen megnövekedett gyermeklétszám miatt Zala megyében is új gimnáziumok kezdték meg működésüket: Zalaszentgróton 1952-től, Lentiben 1962-től önálló gimnáziumok, Letenyén és Pacsán 1963-tól az általános iskolához kapcsolódva. Az előbbi kettő a demográfiai hullám levonulása után, hosszabb távon is életképesnek bizonyult (1969-ben 4800 feletti, 1979-ben 3000 körüli volt a megyében a 8. osztályt végzők száma), az utóbbi két településen viszont utóbb megszűnt a középiskola (Pacsán 1976-ban, Letenyén 1978-ban). A megye két legnagyobb városában, Zalaegerszegen és Nagykanizsán egyaránt megnyílt a második számú gimnázium is. Zalaegerszegen a tanítóképzés felsőfokúvá válása miatt az 50-es évek végére megszűnt a tanítónőképző. 1959-ben a még meglévő 4. osztályt áthelyezték Szombathelyre. A tanítónőképző megszűnésével párhuzamosan az 1955/56-os tanévtől a képző által használt zárdaépületben leánygimnázium indult két párhuzamos osztállyal, amely gyors ütemben bővült. Az 1960/61-es tanévtől kezdődött meg a koedukált gimnáziummá való átalakulása, és ugyanebben az évben felvette a Ságvári Endre nevét (ma: Kölcsey Ferenc Gimnázium). Nagykanizsán az időközben hatalmasra duzzadt, egészségügyi szakközépiskolával is bővült Landler Jenő Gimnázium kettéválasztásával az 1964/65-ös tanévtől jött létre újabb gimnázium, amely a későbbiekben dr. Mező Ferenc nevét vette fel. A gimnáziumi oktató-nevelő munkát érintő újabb lényeges módosítás, a tagozatos osztályok szervezése az 333